Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Záborszky Miklós: Gánt

táin.

19 1831-ben a kozmaiak kijelentették, hogy akkor hajlandók fát hordani az uradalom részére, ha legelőt biztosítanak részükre. 1846-ig még mindig nem tudtak megegyezni az uradalommal a legelő ügyében, mivel „a felajánlott területen nem volt egy hold föld sem olyan, amely vízmosástól, murvától vagy kövektől mentes lett vona".

20 Elég kevés állatot tartottak. 1775-ben 46 ökör, 39 tehén, 48 ló, 39 juh volt a gazdáknál. 1846-ig a lovak száma gyarapodott, ekkor 86 darabot tartottak a kozmái jobbágyok.

21 1828-ban 4 takács, 1 kovács, 2 kerékgyártó élt itt,

22 akik a helyi lakosság szükségleteit elégítették ki. 1750-ben a veszprémi püspöktől kéri Balogh Ferenc a dézsma átengedését, hogy azt templom, iskola és plébánia építésére tudják fordítani.

23 1770-ben a katolikus tanító Pavelka János volt, aki a mezei munkák őszi befejezése után 47 tanulót tanított írni, olvasni. Ekkor már a falu nótáriusa is a tanító volt. Javadalma 36 forint és 15 mérő gabona, 8 öl fa, 2 kocsi széna, 12 mérős szántó. 1775-ben 3/8-os jobbágy telke is volt.

24 1783ban telkét a kommunitás művelte meg.

25 1841-ben már 70 az iskolás korú gyermekek száma (28 fiú, 42 leány), ezek közül télen 28 fiú és 39 leány látogatta az iskolát, de nyáron a tanítás szünetelt, a gazdasági munkák miatt. Az iskola jó állapotban volt. Fűtésről, könyvekről, írószerekről a szülők gondoskodtak, a többit a földesúr szerezte be. A földesúrtól kapott 30 forintot, negyed telket, 4 öl hasáb fát, 450 kéve rőzsét, 3 akó bort, 2 mérő rozsot és 2 mérő búzát. A tanítót a földesúr nevezte ki és bocsátotta el. Tanított hittudományt, földrajzot, írást, olvasást, számvetést. Az oktatás magyar és német nyelven folyt. A tanító meglehetősen jól beszélt magyarul. Az iskolát a kerületi esperes és a helybeli plébános felügyelte.

26 A teljesen német lakosságú faluban 1841ben a tanítás egy részét magyarul végezte a tanító. 1848—1849-ben a megyei bizottmány tagjai közé a falu bíráját és jegyzőjét beválasztották.

27 1849-ben a faluban igen rossz közbiztonsági viszonyok uralkodtak.

28 A kezdődő községi közigazgatást mutatja, hogy 1850 után megnövekedtek a helyi adóterhek. A 38 negyedtelkes gazda 214, 7 házas zsellér 25, 10 hazátlan zsellér 26 forint községi adót fizetett be a község pénztárába.

29 A község és az uradalom között 1857-ben egyezség jött létre, melyben elismerték a 9 7/8 telek mennyiséget összesen 385 hold törvényes illetőséggel. A községben maradványföldek nem voltak. 7 házas zsellérnek belső telkei voltak. Az erdei illetmény telkenként 5 hold lett. A legelők ügyében már 1836 után birtokszabályozás történt. Egy telek után a földesúr 12 hold legelőt ajánlott, de a jobbágyok 20 holdat követeltek. Végül is 13 holdat kaptak meg.

30 A későbbi adatok azt mutatják, hogy az erdőn kívül az uradalom jelentéktelen birtokkal bírt a község határában. Ez valószínűleg Kőhányáspuszta mellett volt. Leírásáról Kőhányáspuszta történeténél szólunk.

31 A kozmái szántók, rétek és legelők a gazdák kezében maradtak, de ezek területe igen kicsi volt az óriási erdőkhöz képest, amely majdnem teljes egészében az uradalomé maradt. A falu lakosainak száma 1850-ben 436, 1856-ban 450. 1869-ben 461, 1920-ban 354, 1930-ban 406, 1960-ban 191, 1970-ben 136 fő volt.

32 A lakosság száma a 20. század elejéig valamelyest növekedett, azután fogyni kezdett. Feltűnő, hogy 1941-ben, éppen az önállóság felszámolása után átmeneti növekedés tapasztalható. Ez nyilván az agrárkonjunktúra hatására történt, majd 1944 után — elsősorban a kitelepítések hatására —