Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)
Erdős Ferenc: Isztimér
1862. ápr. 24.) megkötött szerződés értelmében a Schlesinger fivérek használták az uradalmi szántókat, a közös legelőn állatokat tarthattak, s a szerződés kiterjedt az uradalom tulajdonában levő pálinkafőzőre, mészárszékre, vendégfogadóra és kocsmára. Külön szabályozták az állattartást, a bérlők 700 birkát tarthattak az isztiméri határban, 800-at pedig Eszenypusztán legeltethettek. Megosztotta az uradalmat, illetve a bérlőket és a lakosságot a birka tartás. 1853. július 26-án a földművesek Szumzer Mátyás mezővárosi bíró egyetértésével a bérlők juhait a tarlókról elűzték. „Szumzer Mátyás isztiméri község (helyesen: mezőváros) bírája, maga tudja kikkeli közös egyetértésből, s mi indított okoknál fogva, de tsakugyan kárt tevő szándékból a. . . bérnököknek birkáit a közös tarló legeltetésről erőszakosan letiltotta, s így azoknak szabad legeltetését megakadályoztatásával a tulajdonosi jogot is meg sérteni elég merész lévén, törvénytelen birtok háborítást követett el." 58 A közös legeltetést az uradalom és a bérlők a jobbágyfelszabadítást megelőző szokásjog alapján ítélték meg, míg a volt úrbéresek szakítottak a szokásjoggal, a közös legeltetést csupán a közös legelőre korlátozták, s a tulajdonukká lett gabonaföldek tarlóiról kirekesztették az uradalom bérlőit. Az úrbéri pátens kibocsátása után mindinkább előtérbe került az erdő- és a legelőilletmény kiadása, a legelő és erdő elkülönítése. Felszabadított parasztok és volt úrbéres zsellérek között az erdő elkülönítése adott vitára okot. A volt jobbágyok a zselléreket „kiszorították" a Klein és Gross Burok dűlőben levő erdők használatából. 1858. szeptember 22-én „huzamosabb ideig tartó vitatkozás után, a barátságos egyezség létrejött" volt földesúr, felszabadított parasztok és zsellérek között. Az egyezséget az uradalom birtokosai, gr. Zichy István özvegye Starhemberg Franciska és gr. Waldstein Jánosné született Zichy Terézia kézjegyükkel látták el. Aláírásával látta el a dokumentumot Manner István mezővárosi bíró, Adamovich Izidor plébános, Göbel János György tanító és 131 isztiméri lakos. Megjegyzem, hogy a lakosok közül 91 nem ismerte a betűvetést, nevük után tett keresztvonással jelezték egyetértésüket. Az úrbéri egyezség alapját az 1832. június 18-án létrejött szabályozás jelentette. A felszabadított parasztok 61 egésztelekkel rendelkeztek, az 55 kármentesített zsellér után 6 7 / 8 telki állományt állapítottak meg. Az uradalom 378 kat. hold és 1200 négyszögöl erdőt adott szabad paraszti tulajdonba, egy egésztelek után járó erdőilletményt 5 kat. hold és 520 négyszögölben állapították meg. A mezőváros plébánosa évente 18 öl hasábfát kapott az uradalomtól, a fát a zsellérek termelték ki, s a volt jobbágyok fuvarozták a plébániára. Az egésztelek utáni legelőilletmény 11 kat. hold és 400 négyszögöl, a volt úrbéres zsellérek legelőilletménye 77 kat. hold és 550 négyszögöl, a plébános legelőilletménye 11 kat. hold és 400 négyszögöl, a tanítómesteré pedig 5 kat. hold és 1200 négyszögöl volt. A legelőket a „Csurgói" és a „Balinkai" határra dűlőben valamint a Burok dűlőben mérték ki. A kimérésnél a zsellérek legelőilletményét elkülönítették a volt jobbágyokétól. A faiskola területét 300 négyszögölben határozta meg az egyezség, s az uradalom a temető bővítését (420 négyszögöl) a közös legelőből pótolta. Kiemelten szólt az egyezség a legeltetés rendjéről: „Az elkülönítés végrehajtása után sem a jobbágyságnak általában vagy község-