Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Erdős Ferenc: Isztimér

területeket foglaltak el. A , „Tizenkét öles" dűlőben elfoglalt szántókat zabbal, árpával, rozzsal, bükkönnyel vetették be ,a „Kortsmaházi" dűlőben ugyancsak zabot, rozsot, bükkönyt, árpát, a „Kenderföldi" dűlőben pedig kendert termeltek. A „Réti földek" dűlőben részben kendert, részben rozsot, árpát, zabot és bükkönyt vetettek, az említet gabonaféleségeket termelték a „Tikete" dűlőben elfoglalt földeken is.

4ü Az aratás időszakában lépett fel az uradalom, nem engedte behordani a keresztbe rakott gabonát. Az történt, hogy a jobbágy vetett, de az uraság aratott. Mindazok, akik a tilalom ellenére mégis behordták a gabonát, azok csűrét, padlását feldúlták, s az ott tárolt szemesterményt lefoglalták. Hán János uradalmi intéző, Csirke János uradalmi ügyvéd összeesküvéssel vádolták az isztimérieket. „Az Isztiméri Jobbágyok magok között az eránt, hogy egymást utolsó csepp vérig el nem fogják hagyni, öszve esküttek, s errül írást, a mely a Bírónál tartatik, készítettek . . ."

41 Az összeesküvés vádja nem igazolódott be, a jobbágyok egységes fellépését az uradalom alkalmazottai nem tudták megtörni. Sőt mindinkább elmélyült a sorstudat. Volt arra is példa, hogy megakadályozták az uradalom által kimért földek felszántását. Érdekeik védeme szembeállította őket a plébánossal és a jegyzővel is. Megtiltották a plébános és a jegyző illetményföldjeinek művelését, s mindazokat akik hajlandók voltak a földek megművelését elvállalni, „hazaárulóknak, gazembereknek" nevezték.

42 A mezőváros lakosságát tehát az érdekek védelme tömörítette. Ha azokat az okokat keressük, amelyek a helytállást motiválták, akkor elegendő felidéznünk azt a kérelmüket, amelyben az uradalom által felajánlott egyezségeket elutasították: „. .. úrbariális helyzetünkről hozott döntést el nem fogadhatjuk, mivel előre végső romlásunkat szemeinkkel látjuk, melynek fő oka az, hogy a nagy méltóságú Uraság a jó s termékeny földeket, melyeket rész szerint őseink, rész szerint mi javítottunk elvévén, oly teleket az Urbárium terhe alá adni akar, melyen még az meg evő kenyerünk, a vetésre háramlandó búzánk sem teremhet meg, azon fölül minden legelő mezeinket is el vette, hogy tarthatunk tehát marhákat, melyek nélkül... meg nem lehetünk, mivel Ö Felségének .. . Vármegyének s a Nagy Méltóságú Uraságnak dolgait nem végezhetjük . . ,"

43 Űj elemmel, a legelőterület védelmével bővült tehát az úrbéresek küzdelme, s az úrbéres legelő felmérése ügyében megyei küldöttség kereste fel a mezővárost. Jankovich József másodalispán vezette helyszínelő csoport megállapította, hogy két dűlőben — „Csurgoer Graben" és a „Gross und Klein Burok" — elterülő legelő területe 1832 hold. A „Csurgoer Graben" dűlőben levő több helyen köves, jobbára meredek, járhatatlan, egy részét pedig sűrű erdő borítja. A meredek, kősziklás területről a megyei küldöttség kénytelen volt megállapítani, hogy azt „... a természet legelőnek nem alkotta". A sűrű erdővel borított terület legeltetésre ugyancsak nem bizonyult alkalmasnak, ugyanis aljnövényzet egyáltalán nem borította. Tehát az uradalom által — a régi úrbéres legelő helyett — kijelölt terület legeltetésre nem volt alkalmas.

44 Döntő fordulatot eredményezett a perben a helytartótanács 1836-ban kelt állásfoglalása. A helytartótanács elrendelte, hogy az írtásföldeket ki kell adni a jobbágyoknak, s ismételten vizsgálják felül a legelők területét, nevezetesen azt, hogy az uradalom által legelőnek kijelölt területek ele-