Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Erdős Ferenc: Isztimér

Isztiméren lakott az uradalom képviseletét ellátó Zakag (Zakar) Gergely gazdatiszt. A mohácsi csatavesztés utáni vészterhes évtizedekben birtokjogi vita alakult ki Székesfehérvár szabad királyi város és Podmaniczky János között Isztimér birtoklását illetően. I. Ferdinánd 1541-ben megengedte Székesfehérvár polgárainak, hogy a Podmaniczky János által Palotaház csatolt falvakat, közöttük Isztimért (Ezthemer) ideiglenesen birtokba vehessék, majd ugyanezen esztendőben megerősítette a szabad királyi várost azoknak a falvaknak a birtokában, amelyeket a palotai uradalom elfoglalt. Az említett falvak: Csór, Kúti (Bakonykúti), Gyón és Isztimér. A fennmaradt források bizonysága szerint Székesfehérvár földesúri jogait a nagyhatalmú báróval szemben érvényesíteni nem tudta. 1543-ban kelt összeírás adatai szerint Isztimért Podmaniczky János birtokolta, s a faluban 15 portát, 3 szegényt és 1 bírót rögzített az adóösszeíró.

4 Székesfehérvár török megszállását (1543. szeptember 3.) megelőző időszakából fennmaradt adatok bizonyítják, hogy a birtokjogi viták nem érintették közvetlenül a lakosság biztonságát. XII. század végétől folyamatosan gyarapodó település történetében a török megszállás okozott éles cezúrát. A Székesfehérvárt elfoglaló törökök elpusztították a környező településeket, köztük Isztimért is. A települést feldúlták, az el nem menekült lakosságot kardélre hányták. A török kiűzését (1688) követően sem népesült be azonnal a helység. Közel két évtized elteltével lett ismét lakottá, kezdődött meg a török hódoltság alatt elpusztult falu újjászervezése, az erdők irtása, az elvadult táj humanizálása. A XVIII. század második felében történtek ugyan kísérletek a puszta benépesítésére, de ezen kezdeményezések nem vezettek sikerre. A félhold 145 éves uralma alatti ideiglenesen jelenlévő lakosságról számottevőnek egyáltalán nem mondható források maradtak fenn. Veszprém megye főszolgabírója és esküdtje előtt 1678-ban öt abai jobbágy egyöntetűen vallotta, hogy Szabó Andrást volt isztiméri lakost 500 tallérért az abaiak váltották ki a fehérvári törökök rabságából.

5 Figyelemre méltó az a XVIII. század elejéről fennmaradt tanúvallatási jegyzőkönyv is, amely a hódoltság időszakának jellemzőire utal: „török üdön is, midőn Isztimért meg szállották volna, sokan addig nem akarták meg szállani, míglen határt a török úr nem mutatott."

6 Az isztiméri határt a mohai és fehérvárcsurgói lakosok használták, makkoltatták és legeltették állataikat.

7 Csókakő (1687), majd Székesfehérvár (1683) felszabadítása után a település históriájában gyökeres változás nem következett be, továbbra is puszta, lakatlan terület, s határát a szomszédos falvak lakói használták. Határában a fehérvárcsurgóiak és az iszkaszentgyörgyiek 80 pozsonyi mérő gabonát vetettek, azaz közel 30 hold földet műveltek. Rétjein 40 szekér széna termett, bőséges erdeiben évente 300 sertést makkoltattak. 1716ban pedig Török István inotai lakos bérelt egy darab rétet. A bérlő 15 Ft árendát fizetett a Zichy családnak.

8