Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Erdős Ferenc: Isztimér

Isztiméren lakott az uradalom képviseletét ellátó Zakag (Zakar) Gergely gazdatiszt. A mohácsi csatavesztés utáni vészterhes évtizedekben birtokjogi vita alakult ki Székesfehérvár szabad királyi város és Podmaniczky János kö­zött Isztimér birtoklását illetően. I. Ferdinánd 1541-ben megengedte Szé­kesfehérvár polgárainak, hogy a Podmaniczky János által Palotaház csa­tolt falvakat, közöttük Isztimért (Ezthemer) ideiglenesen birtokba vehes­sék, majd ugyanezen esztendőben megerősítette a szabad királyi várost azoknak a falvaknak a birtokában, amelyeket a palotai uradalom elfog­lalt. Az említett falvak: Csór, Kúti (Bakonykúti), Gyón és Isztimér. A fennmaradt források bizonysága szerint Székesfehérvár földesúri jogait a nagyhatalmú báróval szemben érvényesíteni nem tudta. 1543-ban kelt összeírás adatai szerint Isztimért Podmaniczky János birtokolta, s a falu­ban 15 portát, 3 szegényt és 1 bírót rögzített az adóösszeíró. 4 Székesfehérvár török megszállását (1543. szeptember 3.) megelőző időszakából fennmaradt adatok bizonyítják, hogy a birtokjogi viták nem érintették közvetlenül a lakosság biztonságát. XII. század végétől folya­matosan gyarapodó település történetében a török megszállás okozott éles cezúrát. A Székesfehérvárt elfoglaló törökök elpusztították a kör­nyező településeket, köztük Isztimért is. A települést feldúlták, az el nem menekült lakosságot kardélre hányták. A török kiűzését (1688) követően sem népesült be azonnal a helység. Közel két évtized elteltével lett ismét lakottá, kezdődött meg a török hó­doltság alatt elpusztult falu újjászervezése, az erdők irtása, az elvadult táj humanizálása. A XVIII. század második felében történtek ugyan kísér­letek a puszta benépesítésére, de ezen kezdeményezések nem vezettek si­kerre. A félhold 145 éves uralma alatti ideiglenesen jelenlévő lakosságról számottevőnek egyáltalán nem mondható források maradtak fenn. Veszprém megye főszolgabírója és esküdtje előtt 1678-ban öt abai jobbágy egyöntetűen vallotta, hogy Szabó Andrást volt isztiméri lakost 500 tallérért az abaiak váltották ki a fehérvári törökök rabságából. 5 Figyelemre méltó az a XVIII. század elejéről fennmaradt tanúvalla­tási jegyzőkönyv is, amely a hódoltság időszakának jellemzőire utal: „tö­rök üdön is, midőn Isztimért meg szállották volna, sokan addig nem akar­ták meg szállani, míglen határt a török úr nem mutatott." 6 Az isztiméri határt a mohai és fehérvárcsurgói lakosok használták, makkoltatták és legeltették állataikat. 7 Csókakő (1687), majd Székesfehérvár (1683) felszabadítása után a te­lepülés históriájában gyökeres változás nem következett be, továbbra is puszta, lakatlan terület, s határát a szomszédos falvak lakói használták. Határában a fehérvárcsurgóiak és az iszkaszentgyörgyiek 80 pozsonyi mé­rő gabonát vetettek, azaz közel 30 hold földet műveltek. Rétjein 40 szekér széna termett, bőséges erdeiben évente 300 sertést makkoltattak. 1716­ban pedig Török István inotai lakos bérelt egy darab rétet. A bérlő 15 Ft árendát fizetett a Zichy családnak. 8

Next

/
Thumbnails
Contents