Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Farkas Gábor: Igar

adták. Vámra rác telepes családok érkeztek, akik a Zichy családdal is megegyeztek a bérletben, de a várni rácok bérelték ekkor Dád határát is. A török hódoltság utolsó évtizedeiben a simontornyaí török volt Vám helység földesura. A törököt Sain-nak nevezték, aki a birtokra simontornyai lakosokat rendelt ki robotra. Simontornya és Vám közötti határ a Fűz völgy volt. Az 1692-ben újjászervezett Fejér megyének a szomszédos megyékkel határvitái voltak. Egy ilyen vitairatban találkozunk azzal az adattal, hogy a török hódoltság idején Vám falu is Veszprém megye kormányzata alá tartozott. 1690 körül Zichy Pál birtoka. Űgy tűnik, hogy ezidőben a simontornyai lakók gazdálkodtak Vámon, mert 1695-hen Zichy Imre eltiltotta őket a várni földek használatától. A földesúr Vámon szőlőt telepített, melyet egresi jobbágyai robotban művelték. A helységben jobbágyok is éltek, akiknek rétjeik és szántóföldjeik voltak a Kigyós völgyben, a Rendő halomban és a Rendő völgyben. 1699-ben Vám zálogba került. Zichy Imre 600 forint ellenében Meszlényi Jánosnak adta át a birtokot. 1722-ben azonban 900 forint ellenében Ebergényi László kapta meg a Zichy családtól. Ezért az összegért Ebergényi 15 esztendőn át volt zálogbirtokos Vámon. 1734-ben 10 nemes élt a helységben, akiket taksa fizetésére köteleznek. 1753-ban a várni árendások és a földesúr között szerződés keletkezett. Szabályozásra került a pénz-, a termény- és a robotszolgálat. A censust a vonósmarhák után fizették. Ez 1 pár ökör vagy ló után évi 1 forint volt. A zseUérek, ha nem rendelkeztek igásállatokkal, akkor is fizettek évente 75 dénárt. A robotszolgálat évente 10 napot tett ki. Ezt azonban gyalogmunkában kellett leszolgálni. Vetés idején az elvermelt gabona kimérése során a fenti időn túl is kellett szolgálniuk. A termények után kilenced járt a földesúrnak, melyet összegyűjtve adtak át a földesúri tisztnek. Évente 100 kéve nádat kellett „verni" minden lakosnak, és azt saját igaerejükkel behordani, ahová a gazdatiszt parancsolta. Ezen kívül még lakónként 2 boglya szénát is kötelesek voltak a földesúri szérűkre hordani. A szerződés megkötésére azért került sor, mivel a megye több, főleg a mezőföldi részeken a jobbágyok körében a földesúri szolgáltatások miatt lázongások voltak. Ez igen nyíltan jelentkezett 1766 nyarán. A szellemi és vallási élet irányítása a földesúr kezében volt. 1784ben Vámon Zichy Ferenc a földesúr, aki Vörös Ignáccal együtt káplánságot tartott fenn a várni, a dádi és az igari katolikus híveknek. A katolikusok száma e három településen 1784-ben 137 fő volt.

5 Igar ekkor Vám és Dád filiája volt. Vámon 12 házban 83 fő élt, Dádon pedig 4 házban 74 fő.

6 A káplánság 1783-ban már katolikus tanítót (Kovács Ferenc) alkalmazott, akinek készpénzt és gabonát adtak. Az uraság egyszobás házat adott a tanítónak. A 19. század első harmadának végén már két Vámról tudunk: 1838-ban Kisvámon 36 fő, Nagyvámon pedig 197 fő lakott. A várni lakosok valamennyien zsellérek vagy földesúri cselédek voltak. A gyermekek tanítására a földesúr csak télen adott alkalmat, mivel a tanítónak nevezett személyt az uradalom nyáron más munkára alkalmazta. Az iskolák állapotát felülvizsgáló deputáció ezt a személyt nem tartotta alkalmasnak arra, hogy a cselédek gyermekeit tanítsa. A deputáció egy szolgabíróból, egy táblabíróból, egy megyei esküdtből állott, amely 1841ben járt Vámpusztán.

7