Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Farkas Gábor: Igar

mivel a házanként! strázsálás ellen nagy volt a felzúdulás. 1876. január 22-én olyan határozat született, hogy aki az éjjeli őrséget megtagadja pénzbüntetést fizet, melyet a községi bíróság ítél meg. A jegyzőkönyv szerint „aki éjjeli őrnek egyszer el nem megy 1 Ft-ra, aki másodszor is hiányzik, 3 Ft-ra, s minden további ismételt hiányzás esetében 1 Ft-tal feljebb büntetendő." Innen tudjuk, hogy az igari éjjeliőrségnek gyakorta kellett kürtjeleket leadni, „az éjjel bizonyos óráiban". A „társadalmi éjjeli őröket" azonban vagyonilag felelősségre vonni nem tudták. Az 1878. január 1 után községi szolgai minőségben alkalmazott éjjeliőr azonban az éjjeli lopásokért személyi felelősséggel tartozott. Amennyiben a tolvajt a bakter felfedezte, az arra kiszabott büntetéspénz őt illette, de a tolvajlás fel nem fedezése esetén 15 forintot kellett a községi kasszába fizetnie.

38 1906. május 6-án a közgyűlés az éjjeliőr javadalmát az általános drágulásra való tekintettel évi 220 koronára emelte fel. Ezt 1907-ben további évi 60 koronával egészítették ki. Az éjjeliőr egyben levélhordó is volt, aki nappal a községet, illetve a pusztákat járta, éjszaka pedig „éber őrködéssel vigyáznia kellett volna a polgárok vagyonára". 1907 őszén azonban az éjjeliőrt a cecei csend őr járőr alva találta, így állásából elbocsátották. A mezőőrök felfogadása évenkint csak 1894 őszétől volt rendszeres, akinek bérét az 1895. évi községi költségvetésbe felvették. A csőszök látták el a mezei rendészetet. A mezőrendőri járási bizottságba a községi jegyzőt, Mészöly Jánost delegálta a képviselő-testület.

39 1900 után a községbe több család telepedett be, de ezek nagy része ingatlant itt nem szerzett. A vagyontalan családok egy része csupán házat vásárolt, vagy árendás házban lakott. A főleg pusztákról érkezett lakosok a község közterheihez nem tudtak hozzájárulni, így a község sem adta meg nekik egy ideig az illetőségi jqgot. Ez a jog annyit jelentett, hogy a betelepült lakósok is a községi őslakossággal együtt teljesjogú polgárok lettek volna; s mindazon jogokban részesülnek, melyek megillették az őslakosokat. A községi képviselő-testület 1907-ben határozatot hozott, hogy a faluba beköltöző családnak 40 korona letelepedési díjat kell fizetnie. Ez azonban nem jelentette azt, hogy a család megszerezte a községi illetőséget. Ehhez 5 évi helybenlakásra, közterhek viselésére, erkölcsös magatartásra volt szükség.

40 A betelepedés azonban tovább folytatódott. 1924-ben nagyszámú idegen család beszármazásáról beszélnek a források, akiket 1 q búza tőzsdei árának a befizetésére kötelezett az elöljáróság. 1927-ben ezt a díjat 20 pengőben állapították meg.

41 A község egyik főbb feladatköre az állami egyenesadók kivetése, beszedése illetve végrehajtása volt. Az adófelügyelőség 1877-ben kimutatást kért az igari adóhátralékosokról. A képviselő-testületi ülésen megállapították, hogy ilyen lakos mindössze három volt.

42 Általában az adófizetési morál jónak volt minősíthető. Persze kivétel ez alól a nemzeti ellenállás éve, amikor országosan a területi önkormányzatok, — a köztük a községek is — adófizetési bojkottal válaszoltak a kormány erőszakos tevékenységére. 1905-ben (a nemzeti ellenállás idején) az adókat a lakosság igen vontatottan, késedelmesen fizette be. Ezért a községi pénztár is üres volt, mert a pótadók sem folytak be. 1905 tavaszán a község 6 %os kamat ellenében 650 korona kölcsönt vett fel, mert tisztviselőit, a községi szolgákat, és a körzeti orvost sem tudta fizetni.

43