Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Farkas Gábor: Igar

kóinak, mert a tó keleti és nyugati szélén lévő árkot szabadon használhatják. A nyugati oldalon mosóhelyeket alakít ki, ahol a mosási tevékenységet zavartalanul el lehet végezni. A tavakban víz tavasszal és ősszel mindig lesz, így a kijelölt és kialakított helyeken a marhái tatás is végbemehet, a víz leeresztése idején viszont a mosást a malomfőnél, továbbá a telelő tavak alsó részein lehet végezni. Az alispán 1905. júniusában megküldte a községnek a halastó műszaki leírását, a térképet, és egyben értesítette az elöljáróságot, hogy a „Vörös örökösök a községnek eddig engedélyezett tó-vízhasznáíati jogot megváltoztatták." A képviselő-testület a helyszíni bejáráson szinte teljes létszámban megjelent, és követelte az uradalomtól, hogy teljesítse a már korábban neki átnyújtott követeléseket. Ezek a következők voltak: az újonnan építendő csatornák belső burkolata kőből álljon; a keleti csatornán keményfából készítsen hidat az uradalom, annak fenntartásáról gondoskodjék, de a híd tulajdonjoga a Sárbogárd—Igar között vezető úthoz tartozzék; a tisztító árkok sarát az árkoktól egy méter távolságra lehet kirakni; a nagy tavat az őszi lehalászás után 1 hónap múlva ismét fel kell vízzel tölteni.

27 A községnek szabad bejárása legyen a tóra, mivel ott itatóhely volt. Ezt a használati jogot sértette meg a lecsapolással a bérlő. A községi képviselő-testület elhatározta, hogy Boross Károly ellen pert indít, mert az úrbéri törvényszéki ítéletet megszegte: mindenekelőtt a községet szerzett jogaiban támadta meg. A szerzett jogot ugyan korabeli irattal bizonyítani nem tudták, de hogy létezett ilyen értelmű ítélet is, arra hét tanút fel tudnak sorakoztatni. Azzal is érvelt még a közgyűlés, hogy a rezestói áztatót községi közmunkával létesítették. Az áztató tavat házankint kirendelt férfimunkaerővel építették, de a zsiliphez szakembereket fogadtak, akiket a községi közpénztárból fizettek. A községtől keleti irányban lévő nádasok melletti kenderáztató helyeket 1895-ben közegészségügyi szempontból felülvizsgáltatta a hatóság. Megállapították, hogy azok az egészségre ártalmasak, mert helyileg igen közel vannak a községhez. A járási főszolgabíró új kenderáztatók létesítését rendelte el. Az elöljáróság a községtől a délkeleti irányban fekvő Rezestó .mellett jelölte meg az új kenderáztató helyeket. Ezek 1904-ig maradtak meg, mert ebben az évben zsilipekkel ellátott kenderáztatót létesítettek, és a magánáztatókat megszüntették. 1928-ban újabb kender- és lenáztató tavak jelölését kérték a község részéről. Most is elég nagy távolságra jelölték ki az áztatóhelyeket: a község északi határrészében, a szilasbalhási Hordóvölgymajor alatti területen, amely természetes vízállás volt.

28 A képviselő-testület szabta meg, hogy a határban mely napon lehetett megkezdeni a kukoricatörést, s a szüretet a szőlőhegyen. 1874. október 4-én úgy határoztak, hogy az „általános szedés 19-én engedélyeztetik". Aki viszont 19-e előtt szedte a kukoricát, azt 5 forintra megbüntették. A szüretet 1890-ben szeptember 29-re tették. Megjegyzik azonban, hogy ezt a terminust korainak tartják, de a termésben a madarak sok kárt tettek, ezért a szüret kezdetét előbbre hozták. A szüreti munkát a „régi szokás szerint mindig hét elején kezdték, de a mostani száraz időjárás folytán a vegetáció előbbre haladott.

29 A régi szőlőterület a 19. század hetvenes—nyolcvanas éveiben bővült. Ugyanis a Nótárius- és a Csordásvölgy dűlőkben az igari gazdák az 1880-as években szőlőt ültettek, s az újonnan létesült 60 hold területen a birto-