Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Farkas Gábor: Igar

di főszolgabírót értesítette, hogy az igari számadások ügyét a közgyűlési tárgyak közül töröljék. 23 1890-ben megkérdezték a községi képviselő-testületet, hogy a Simon­tornya székhellyel szerveződő járáshoz kíván-e csatlakozni? Az igariak a kérdésre egyértelmű nemmel feleltek, mivel ebben az esetben a község­nek a megyétől is el kellene szakadnia. Ezt azonban a képviselő-testület nem kívánta. 24 A községi önkormányzatot érintő ügyeket a képviselő-testületi ülése­ken tárgyalták meg. A testület ülését közgyűlésnek nevezték. Az itt al­kotott határozatok, szabályrendeletek felsőbb hatósági jóváhagyás után az önkormányzat területén élő állampolgárokra kötelező erővel bírtak. A képviselő-testület a lakosok két csoportjából állott össze. Az egyik csoportot virilistáknak nevezték, akik a község legvagyonosabb egyénei voltak. 1898-ban virilisek a következők: Zichy Ödön (beleznai lakos), Vörös örökösök képviselője, Semsey Adolf (eperjesi lakos) Meszlényi Lajos örökösei (velencei lakosok) Szabó Ernőné (bucsui lakos), Boross Károly, Földesi Jánosné, Pintér József, Varga János, Bali György (igari lakosok) és a helybeli református egy­ház. 25 A testület második csoportját, 10 főt a község lakosai közül válasz­tották. A képviselő-testület a községben folyó termelés egy részébe kényte­len volt beavatkozni. Legeltetési jogot 1874. április 12-én már újólag sza­bályozni kellett. Kimondták, hogy a jószágkihajtási jog alapegysége az egynegyed telek, vagyis minden egynegyed telek után két-két jószágot hajthat a legelőre a gazda (a féltelkes 4, a háromnegyedtelkes 6, az egész­telkes 8 db-t). Amennyiben a szabadalmazott szám erejéig bármely telkes gazda jószágot nem hajt a legelőre, azt kizárólag telkesnek (sessionális­nak) bérbe adhatja, de ha a megszabott számnál több állatot tart a legelőn a telkes, minden többlet állat után 5 forint büntetés-pénzt kell fizetni. A kisházas és zsellérlakosság csak legeltetési díj ellenében tarthatott ál­latot a községi legelőn. Ez egy darab szaivasmarha vagy „öregdisznó" után évi 1 Ft, malac után pedig 50 krajcár volt. A legeltetési díjat Szent György napkor (április 24-én) szedték be. 26 Réh Móric haszonbérlő 1876. január hónapra a községi tulajdonú úgynevezett gyönködi legelőt birkalegeltetésre ki akarta bérelni. Az elöl­járóság úgy döntött, hogy helyette a nagyvölgyi legelőt adja át, de kikö­tötte, hogy kihajtani csak a fagyos időkben lehet. A község és az uradalom közötta 20. század elején is keletkezett ellen­tét. A Vörös örökösök gazdaságának bérlője, Boross Károly a lakosság tudta nélkül a malomgáton felüli tavat lecsapolta. A bérlő ezzel megszeg­te az 1861. évben kötött megállapodást, mely szerint a tűhasználat közös. Sőt a tó fele tulajdonjogáról a község mondott le az uradalom javára, de kikötötte, hogy a tóra tűzvész esetén feltétlenül szüksége van a község­nek. Boross Károly a lecsapolás kérdésében hamarosan nyilatkozott. Vé­leménye az volt, hogy a községi jogokat korántsem akarta elvenni, csu­pán halastavat kívánt létesíteni mindkét tóban. A halastavak kialakítá­sához pedig vízszabályozásra volt szükség. A terep kialakítása, a vízren­dezés olyan értelemben alakult, hogy az nem lesz hátrányos a község la-

Next

/
Thumbnails
Contents