Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Farkas Gábor: Igar

községben, így annak ellátása egy ember kezében egyre nehezebben történt. 1905. február 9-i képvislő-testületi ülésen a községi jegyző segítségére írnoki állást szerveztek. A fennálló jogszabályok ugyanis lehetővé tették, hogy minden 1800 lakosú községben írnokot alkalmazzanak. A községi elöljáróságon ugyanis eddig a jegyző mellett nem volt olyan egyén, aki ügyintézői teendőket végzett volna. Ugyanakkor az írásbeli teendők egyre gyarapodtak. Az igari közigazgatási teendők mellett egyre több elfoglaltságot jelentettek a külterületeken lakók ügyei. A községhez 4 puszta tartozott: ezek közül Váraiszőlőhegyen 70 lakóház volt. A pusztai kiszállások egyre gyakoribbak lettek. Ilyen esetekben az igari községházán nem volt érdemi ügyintéző. A bíró a csendőrpihenő szobát rendezte be a leendő írnok szálláshelyének, és megajánlottak az állásra 600 koronát. Űgy látszik, hogy a közigazgatási tevékenység további szakembert kívánt, mert 1906-ban már segédjegyző is működött Igaron.

21 A képviselő-testület azonban a községi terhek emelkedése miatt a segéd jegyzői állást nem kívánta betölteni, de a jegyző akarata ellen tehetetlenek voltak. A sárbogárdi főszolgabíró követelte a községtől, hogy a szervezési szabályrendeletet módosítsa, illetve olyan értelemben változtassa meg, hogy a segédjegyzőt ne a jegyző nevezze ki, hanem a községi tisztújító széken az ülés elnöke jelölje, és a képviselő-testület válassza meg. A községi képviselő-testület azonban a segéd jegyzői állás megszüntetésével válaszolt. A testületi döntés szerint az igari közigazgatást a községi jegyző és az írnok el tudja látni.

22 A adminisztráció vezetésében többször fedeztek fel szabálytalanságokat. Különösen kirívó volt Mészöly János jegyző esete, aki a sárbogárdi takarékpénztártól egyes igari lakosok nevére váltón kölcsönöket vett fel. A jegyző az adós és a kezesek nevét ráhamisította az okmányokra. Ugyancsak hamisította az aláírások valódiságát igazoló hitelesítő záradékot is. A hitelesítést csak a községi bíró vagy a helyettesbíró végezhette volna el. A jegyző 7600 korona kárt okozott a takarékpénztárnak. A sárbogárdi pénzintézet a községet kötelezni akarta, hogy a kárt a jegyző helyett térítse meg. A vármegye tiszti főügyésze szerint a községnek abban az esetben kell fizetnie, ha erre bírósági határozat kötelezi. Már korábban felfigyelt a felsőbb hatóság arra, hogy Igaron a különböző pénztári alapok kezelésében szabálytalanságok történtek. 1907. szeptember 14-i községi közgyűlésen az 1905. évi községi-, szegény-, fogyasztásiadó és pásztorház építési pénztári számadásokkal kapcsolatban a helyettes jegyző és a községi bíró, mint számadásra kötelezettek terhére szabálytalanságokat állapítottak meg. Ekkor a közgyűlés elnöke, a vármegyei törvényhatósági bizottság által kiküldött Dunai József cecei jegyző, a szabálytalan pénzkezelés tényét megállapította. A helyettes jegyző a pénztári számadások ügyében összehívott képviselő-testületi közgyűlésről a jegyzőkönyvet (Dunai Józsefnek) az elnöknek aláírásra két hónap múltán küldte meg. Az elnök azonban nem írta alá, mert a jegyzőkönyv az elnök megjegyzéseit nem tartalmazta és úgy tüntette fel a közgyűlést, mintha a tagság az 1905. évi számadásokat észrevétel nélkül elfogadta volna. A község ugyanakkor az említett számadásokat elfogadásra a vármegyei közgyűlésnek is megküldte, és az állandó választmány javasolta is azt tárgyalásra felvenni. Dunai József a sárbogár-