Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Farkas Gábor: Igar

1671-ben Igaron 7 egész telek volt. Ezek összesen 21 forint adót fizettek évente, és a patakon két malmot üzemeltettek. A malom használatáért, továbbá más természetbeni szolgáltatások pénzbeni megváltásáért évente még 7 forintot kellett fizetni a magyar földesúrnak, míg a tized nagyobb részét még most is a töröknek adták.

5 A török kiűzése 1688-ban megtörtént a Kelet-dunántúlon. Az élet újjászervezése azonban nyomban nem tudott megindulni. Igar a felszabadító háborúban ismét elpusztult. A bécsi udvar a visszafoglalt területeket saját tulajdonaként kezelte, amelyeken megbízottai felleltározták a helységek vagyoni helyzetét, összeírták a lakosságot. Igar a székesfehérvári kamara-uradalomhoz tartozott, melynek jószágigazgatósága 1696-ban öszszeírókat küldött ki a vidékre. Innen is tudjuk, hogy ekkor a földesúri jogot Igar helység felett a szigligeti várkapitány, Lengyel Miklós gyakorolta, és az is kiderül az összeírásból, hogy a lakosok a török időkre nem emlékeztek. Azt vallották, hogy Igar teljes egészében a török tulajdona volt, de sem a töröknek, sem a magyar földesúrnak szolgáltatást nem fizettek. Nyilvánvaló, hogy olyan új lakosok éltek ekkor Igaron, akik a korábbi szolgáltatásokra nem emlékeztek, mert más faluból származtak ide, vagy éppenséggel a rejtett falvak lakói voltak, akik a felszabadítás után költöztek be a helységbe. A kamarai összeírok említették, hogy a pusztán templom nincs, hisz a lakosok az elpusztult falut nem építették fel, hanem attól távolabbra, a völgyben, a nádas és mocsaras helyekre kezdték a házakat emelni. A lakosok a református vallást követték, és ebben a tekintetben a simontornyai prédikátorhoz tartoztak. Igar a XVIII. század első felében is pusztaként szerepelt. Az 1715. és az 1720. évi országos összeírás során nem történt meg felvételük a Fejér megyei helységek között. A földesúr, a Toldi család, a század elejént Igart újra zálogba adja a Meszlényi családnak a gárdonyi, velencei, nyéki, pettendi, bodméri részbirtokokkal együtt. A szerződést Toldi Pál, Toldi Kata és Meszlényi Jánosné Festetics Mária kötötték meg. A 18. század első évtizedeiből mégis rendelkezünk adatokkal Igar helységre. 1718. március 18-án Pálffi Miklós nádori delegált bíró oklevelében a simontornyai uradalmat leírja. Ebben szerepel Igar is, mint pusztahelység. Ugyanebben az esztendőben, május 16-án Meszlényi Jánost a veszprémi káptalan iktatta be Igar birtokába.

6 Egy 1741. évi adat szerint Igar mellett Dád is a Meszlényi családé lett. Az uralkodó leiratában megemlítette többek között, hogy a család egy tagja, Meszlényi Pál a török háborúban hősiesen harcolt. 1750-ben a Meszlényi család Igar és Dád birtokait 36 ezer forint ellenében Hrabovszky Antalnak és Majláth Józsefnek adta el. Majláth József azonban birtokrészét 1751-ben átengedte Hrabovszky Antalnak, aki a pusztát telepítés útján kívánta fellendíteni. 1751, szeptember 23-án a földesúr pátenst bocsátott ki, melyben rögzítette a Tolna megyei (Berény, Tótkeszi) Nyitra megyei (Bodok) helységekből, továbbá több csallóközi településből érkezett jobbágyok szolgáltatásait. A falu hamarosan 100 házból és 500 lélekből álló településsé fejlődött.