Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)

Községtörténeti tanulmányok - Hetényi István: Ercsi

A kiegyezést követő első, 1869. évi összeírások szerint Ercsi lakossága 5540 volt. A 2822 férfiből 1674 nőtlen, 1067 nős, 63 özvegy és 18 volt az elvált. A 2718 nő a következők szerint oszlott meg: hajadon 1141, férjes 1061, özvegy 202, elvált 14. Az iskolázottsági mutatók a férfiaknál voltak kedvezőbbek. Hozzátéve azt, hogy mindkét nembelieknél magas volt az analfabéták száma. A felekezetekre vonatkozó adatok a református vallásúak előretörését tükrözik, bár a többséget továbbra is a római katolikusok képezték 4548 lélekkel. Görög keletiek csak 5-en voltak, a reformátusok 750-en, az evangélikusok 117-en. Feltűnően magas volt az izraeliták száma is, 118an voltak. A 625 magántulajdonban álló épület közül 509 sár- és vertfalú, vegyes — tégla és vályog — építésű 67, kőház 49. A községben 154 birtokost írtak össze. Az éves szolgák száma 838, a napszámosoké 469. A község területe csak kismértékben változott. A 30 543 holdas határból 20 018 hold volt a szántó, 1940 hold a rét. Legelőnek 4527 holdat használtak. Szőlőterület 388, a kert 833 hold. Mindezekhez további 71 hold erdő is tartozott. A határ többi része nádas, ártér, művelés alá nem vonható terület volt. A mezőgazdaságban mindinkább érzékelhető az intenzív termelésre, a belterjes gazdálkodásra való törekvés. Erre lehet következtetni az állatállomány magas számából is. Ercsiben az 1870-es években 1323 szarvasmarhát, 699 lovat, 37 szamarat, 26 982 juhot, 1892 sertést és 14 kecskét tartottal. Sok baromfi kapirgált a házak körül, a kertekben 113 kas méhet is tartottak. A birtokmegoszlásra továbbra is a nagybirtok domináns helyzete volt jellemző. A 10 hold alatti birtokok száma 160, 25 holdas gazdák 122en voltak, annál nagyobb, 100 holdig terjedő területtel 25-en rendelkeztek. A 100-tól 1000 holdas földbirtokok száma 5, 1000 holdon felüli birtok 1 volt, az uradalom. Különösen a nagyobb gazdaságokban mindinkább teret hódítottak a korszerű mezőgazdasági termelőeszközök. Jóllehet, a 447 vaseke mellett még 78 faekével is szántottak a határban. A szántást nem követte fogasolás, viszont 96 hengerrel egyengették a talajt. A községben 29 lóvontatású vetőgéppel dolgoztak. A cséplést túlnyomórészt lovakkal forgatott cséplőgépekkel végezték. Ezekből 1869-ben 22-t írtak össze. A legfejlettebb technikai színvonalat képviselő, gőzzel hajtott cséplőgép is akadt már egy a faluban. Az uradalomé volt.

61 A közigazgatás változatlanul a feudális társadalmi viszonyoknak megfelelő volt. A hatalmat az uraság gyakorolta. Nem személyesen, hanem a kasznár útján. A bíró látszólag függetlenséget élvezett. A községi írnokokkal szemben nem annyira a hozzáértés, mint inkább a megbízhatóság volt az alapvető követelmény. A községházán kisbíró is működött, aki a dobolástól a fűtésig, takarításig, kézbesítésig minden szükséges munkát elvégzett. A közigazgatást a 19. század közepéig a szóbeliség jellemezte. A rend fenntartásában sajátos szerepük volt a hajdúknak. Általában ketten voltak, mentét, lajbit, kalpagot, nadrágot, csizmát viseltek, többnyire