Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)

Községtörténeti tanulmányok - Hetényi István: Ercsi

ket mutat. Az uralkodó szélirány északnyugati. A felhőzet csekély, éves átlagban 50—55%. Ennek megfelelően a borult napok száma (80—100) ugyancsak alacsony.

2 A csapadék mérsékelt mennyiségében (572 mm) kifejezésre jut a terület viszonylag száraz jellege. Alakulásában a ciklonok meghatározó szerepet játszanak. Míg a napsugárzás és a hőmérséklet értéke a növények szempontjából bőségesnek mondható, addig a csapadék mennyisége csak szűkösnek ítélhető meg. A legtöbb csapadékos nap decemberre, legkevesebb júliusra esik.

3 Az ercsi kavicsterasz a megye talajvízben leggazdagabb területe. A felszín alatt 5—10 méter mélységben levő, kitermelhető jó minőségű ívóvízmennyisége eléri a napi 30 ezer köbmétert. A talajvíz szintje és a Duna vízállása egymással kapcsolatban áll. Alakulásában szerepet játszik az időjárás, különösen az évszakok változása is. A Duna vízjárását és vízhozamát elsősorban a Felső-Duna Alpokban eredő jobb parti mellékfolyóinak, — főleg az Inn folyónak — a vízjárása szabályozza. Kis víz esetén a víz csak a meder egy részét foglalja el. Az alacsony vízállás esetenként akadályozza a folyami közlekedést, gázlók, kavicszátonyok keletkeznek a község északi részén. A középvíz minden tekintetben a legkedvezőbb. A víz ekkor teljesen kitölti a folyam medrét. Magasvíz esetén a folyam kilép medréből, jeges ár, vagy zöldár formájában. A zöldár sokkal nagyobb vízmennyiséget szállít, mint a jeges ár. Mégis kisebb veszélyt jelent, a víz gyorsan hömpölyög tova. Nem okoz különösebb gondot ha kicsap a kisvasúti töltés vonaláig, illetve elborítja a sziget orrától a Kis-Dunáig húzódó erdős árteret. A talajviszonyok kedvezőek. A község határához tartozó földek részben kötött, alföldies jellegű, könnyen művelhető talajok. A löszös, homokos alsó rétegeket borító humusz alkalmas arra, hogy gondos megmunkálással gazdag termést hozzon. Nehezen művelhető szikes, köves talaj a község területén nincsen. A táj változatos, megnyerőén szép. Százhalombattát elhagyva a Duna csaknem derékszögű kanyarral hömpölyög tovább a község felé. Alacsony vízálláskor egész sor zátony sárga foltja emelkedik ki a vízből, vegetáció nélkül. A meredek löszfalat vadon nőtt fák, bokrok, többnyire akácosok, vadrózsa, a kökény, sombokrok borítják. A löszpart alján patokok csörgedeznek, fűzfák zöldellnek, helyenként dúsan tenyészik a sás és a nád. A dombok fokozatosan lejtenek dél felé, a község irányába. A talajfelszín alakulásának megfelelően zegzugos kis utcák alakultak ki a község egyik legrégebben lakott — Tótliknak nevezett — területén. Alacsony, földbesüppedt, nád- és zsuptetős házak kapaszkodnak a domboldalba, meg apróra szabdalt kertek. A község magja a dombtetőn épült ki, s terjeszkedett az Űjtelep és Üjsor irányába, illetve ereszkedett lejtősen a Dunára. A nagy szintkülönbségek igen sok gondot okoztak és okoznak a közművesítés területén és az úthálózat kiépítésekor. A vasútvonal a községtől viszonylag nagy távolságra épült ki. A hajóállomás megszűnt. Sajátos környezetet jelent a cukorgyár területe.