Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Enying

gyaloghadosztály maradványai védtek. A németek erősítést kaptak, és december 8-án Balaionf oka járnál német páncélosok megpróbálták a Margitállásba betört szovjet csapatokat kiverni. Ez azonban nem sikerült, és a németek másnap visszavonultak Székesfehérvár felé.

330 A német hadvezetés nem nyugodott bele Budapest bekerítésébe, és újabb, támadóképes páncélos csapatokat vezényelt a Dunántúl északi részére, köztük a 4. SS-páncéloshadtestet. Ez eredetileg a Duna mellett Esztergomon és a Pilisen át Északról támadt Budapest felé. Ezt a támadást félbeszakították, és Székesfehérvártól délnyugatra vetették be, ahol a támadás a szovjet csapatokat váratlanul érte. A németeket megerősítették a 23. páncélos-hadosztállyal, az 508. Tigris páncélos-osztállyal és a 303. roham tüzér-osztállyal. A támadást Konrád hadműveletnek nevezték, és 1945. január 12-én indult meg. Az összesen 147 ezer ember, 748 harckocsi és rohamlöveg január 17-re összpontosult a Velencei-tó és a Balaton között. 18-ára az 1. és 3. német páncélos-hadosztály a Sió-csatornáig tört előre, így birtokába vette Enyinget is. A 135. lövészhadtesthez tartozó 252. szovjet lövészhadosztály védekezve visszavonult. Ennek során a német 6. harckocsiezred és az 543. páncélvadász osztály jelentősebb harc nélkül jutott el Enyingig, ahol 8—10 szovjet harckocsit zsákmányoltak. El is értek Dégig. Az enyingi járás uradalmaiban fellelhető gabonát és marhaállományt a 621. magyar munkavezető törzs lefoglalta és a hadsereg rendelkezésére bocsátotta. A támadás, bár elérte a Dunát is, célra nem vezetett. A Budapesten bekerített német csapatokkal nem tudtak kapcsolatba kerülni. A tönkretett utakon akadozott a németek élelmiszer- és lőszerellátása. Január 27-én megindult a szovjet támadás is. Ennek során délről, a Sió mellékéről megindult 135. vörös lövészhadosztály még aznap elérte Enyinget, de a 27. magyar gyalogezred és a 6. német páncélos hadosztály ellenlökése visszavetette Mezőszilasig. A szomszédban eredményesebb volt a szovjet támadás. A német csapatok közé beosztott 25. magyar gyaloghadosztály visszavonult Mezőszentgyörgy—Balatonbozsok—Lepsény déli széle—Balatonaliga vonalára. A visszavonulókat a 133. és 135. szovjet lövészhadtest nem üldözte. A következő hetekben az arcvonal itt állandósult. Február 8-án a németek elrendelték az enyingi járás polgári kiürítését. A lakosság tömegesen menekült Balatonkenese és Fűzfő irányába. Február 9-én a szovjet 135. lövészhadtest folytatta támadását Enying táján. A falu maga a Vörös Hadsereg kezére került, de az ellentámadások többször is elérték a falut, így február 11-én a magyar 5., 20. és 27. gyalogezredek egyes részei is. Február 26-án a szovjet 133. lövészhadtest 2 zászlóalja és 5 ütege előretört a Siófok—Lepsényi műút és a Balaton között, de a magyar 25. gyalogezred Balatonvilágosnál megállította. Február 27—28-án a 104. szovjet lövészhadtest három gyaloghadosztálya megszállta a Balatonvilágostól Enying északi széléig húzódó vonalat, itt lövészárkokat és aknamezőt létesített. Mögötte második védőöv húzódott Siófok—Lajoskomárom—Dég között, melybe a 151. és 66. szovjet lövészhadosztály vonult fel. 1945. március 6-án ebből a helyzetből indult meg a németi—magyar ellentámadás. A 6. német SS páncélos hadsereg, az I. német lovashadtest, benne a 3. és 4. lovashadosztály, a 4. lövészhadosztály, csapatai közé beosztva a 25. magyar gyaloghadosztály, a 20. rohamtüzérosztály és a 25. felderítő zászlóalj. A támadás azonban itt négy napra elakadt a szovjet 4fi