Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)

Községtörténeti tanulmányok - Várnai Tamás: Füle

A községnek 1549-ben 10, 1550—1553-ban 9, 1557-ben 1, a bírónak átengedett, 1 szegény szeren való, 2 elhagyott és 10 adózó portáját, 1564ben 10 adózó és 3 elhagyott portát, továbbá 3 zsellért, 1576-ban 32 adózó, 1578-ban 24 adózó, 1626-ban, 1635—1636-ban 2 adózó, 1647-ben 3 adózó portáját írták össze.

19 1557-ben Palota várának tartozékaként 10 portája volt: 2 elhagyott és 1 szegény.

20 1569-től 1588-ig Veszprém várának tartozéka. Egy 1572-es összeírásból ismerjük a fülei jobbágyok korabeli szolgáltatásait. Eszerint Szent György-napra censusként fizettek 14 forint I8V2 dénárt, Szent Mihálynapra ugyanennyit. Adtak húsvétkor 227 tojást és 28 V2 dénárt, karácsonykor 57 kappant, 2 szalonnát és 1 vágómarhát. Terményeikből tizedet adtak és robottal is szolgáltak. Ebből az összeírásból megtudjuk, hogy ekkor már szőlőtermelés folyt a községben. Az úrbéres szőlőket részben helybeli, részben nem helybeli lakosok művelték meg. Bortermésükből kilencedet adtak a nem helybeliek, ezen kívül adtak még 1 kappant és 1 mérő zabot.

21 E zűrzavaros korszakban csak fokozták a lakosság szenvedéseit a hatalmaskodások és erőszakos földfoglalások. Ezek egyik főszereplője a fehérvári polgároknak is sok gondot okozó Podmaniczky János volt. Podmaniczky Zápolya János király eltemetése után a fehérvári káptalan fülei, attyai, csóri, szentmihályi és sági birtokait erőszakosan elfoglalta és haszonélvezte. Később, mint Fehérvár történetéből ismeretes, Podmaniczky a töröktől fenyegetett város mellé állt és az elfoglalt javakat a káptalannak visszaadta. A fehérvári káptalan Podmaniczky Jánost és testvérét, Rafaelt, velük együtt Mladozky János palotai várnagyot a következmények alól mentesítette.

22 1653-ban Szabadbattyán és Polgárdi lakosai a fehérvári Kurt Amhát béget és Musztafa olajbéget alispánnak és szolgabírónak „választották" és közreműködésükkel elragadták a veszprémi káptalan fülei birtokának jelentékeny részét, Gorub Ferenc címzetes püspök Batthyány Ádámhoz írott levelében tett panaszt a történtek miatt és kilátásba helyezte, hogy . . . „leszen arra gondunk, hogy ha valakit ott meghkaphatunk, meghfogadtassék és meghadózzék."

2,1 A földfoglalás nem alkalmi hatalmaskodás volt, hanem a török hódoltság megszűnése után is sok évtizedes vita, tanúvallatás és tiltakozások forrása. A török hódoltság idején új jelenség volt a község életében a reformáció elterjedése és csaknem az egész fülei lakosság a református hitre tért át. Erről részletesebben kell szólni, mert a vallási torzsalkodások, sőt, időnként heves összecsapások szinte a legutóbbi időkig rányomták bélyegüket a község életére. A vallási megosztottság mögött egyéb fontos tényezők is meghúzódtak. A reformáció terjedésének kezdetéről teljesen megbízható adataink nincsenek. Thury Etele ezzel kapcsolatban a következőket írta: „A Sió és Sárvize közét a reformata vallást követő Enyingi Török família bírván az ő példájukat követvén, csakhamar itt is az evangéliumi vallást vették be."

24 A fülei református lelkészi hivatal jelenleg használt bélyegzőjén 1530-as évszám látható. E bélyegző láthatóan egészen újkeletű, mégis elképzelhető,