Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Felcsút

ben bebizonyosodott, de a felek megegyeztek 1 Ft 50 kr kártérítésben, amit Érdy meg is fizetett.

1-'' Flórián Ignác felcsúti úr bikája felöklelte és ezzel megölte Péter Mihály lovát. Flóriánt gondatlansággal vádolták, de megegyeztek úgy, hogy a 40 Ft-ra becsült értékű lóért Flórián kifizetett 10 forintot.

125 Ezekben az ügyekben a felcsúti közbirtokosok közvetlenül és testületileg érintkeztek a vármegyével. Igaz, a falunak, bár olykor még a 19. század elején is pusztának nevezik — 1763 óta volt bírája,

12

'

1 de az csak a jobbágy község feje volt, hatósága nem terjedt ki a nemesekre, és így nem is igen volt tekintélye. 1819-ben említenek „felcsúti hadnagy"-ot, de őt sem olyan értelemben, hogy a felcsúti nemesek vezetője, feje lett volna, csak hogy „kötelessége szerint a helységben felvigyázóképpen jár..."

12

' Viszont a felcsúti nemesség valahogy testületileg szívesen lépett fel. Így 12 aláírással állítottak ki bizonyítványt 1794-ben Szabó Rozália cselédasszony erkölcseiről és jó magaviseleteiről, 1812-ben 20 aláírással állítottak ki ügyvédi meghatalmazást egy közelebbről nem ismert szerződés megkötésére.

128 * Még a feudális korban két nevezetes személy született Felcsúton. A nemes származású Lethenyei Lajos (1822—1868), aki a keszthelyi gazdasági akadémia elvégzése után 2 évig a hohenheimi akadémián is tanult 1842— 44-ig, majd gazdatisztként működött, 1853-ban hazatért Felcsútra és ott gazdálkodott haláláig. A gazdasági szaklapokban számos cikke, és néhány mezőgazdasági tárgyú könyve is jelent meg. A másik Klárné Angyal Ilka (1839—1926), ki 1859-ben Székesfehérvárott kezdte színészi pályáját, később a Nemzeti Színház, majd két évtizedig a Népszínház színésze volt. Különösen népszínművek asszonyszerepeiben voltak sikerei. Néhány népszínművet is írt.

129 V. Az 1848. évi forradalom, mely felszámolta a jobbágyi kötöttséget, általában sok gazdasági erőt felszabadított, és a jobbágyfalvak erőteljes fejlődésnek indultak. Felcsúton azonban, ahol telkes jobbágyság nem is volt, a zsellérek pedig nemcsak gazdaságilag erőtlenek voltak, de úgy látszik, a vállalkozó kedvük sem lobogott, a csekély vagyonú kisnemességnek pedig, melyhez tartozott a felcsúti közbirtokosok túlnyomó része, legfőbb értéke nemesi privilégiuma volt, mely 1848-ban anyagilag értéktelenné vált. Felcsút tehát az 1848-at közvetlenül követő években nemigen fejlődött, később, a gazdasági erők kibontakozásával is lassan, de egyenletes ütemben. A kezdő statisztika tekintetében adataink ellentmondók. Az 1836. évi 1551 lélekről a hivatalos 1850 évi statisztika szerint a lélekszám 1060-ra csökkent. Ez a csökkenés, legalább ilyen mértékben nem valószínű. Elképzelhető, hogy 1836-ban ideszámították Ó- és Üjbarok-pusztát is, melyek lakossága 1856-ban 721 főt tett ki.

130 Másik adat, szintén nem egészen pontos népszámlálásra alapítva 1856-ban 1278 fő.

131 De ez is Felcsút-