Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Felcsút

1638-tól kezdve a pápai pálos kolostor is igényt emelt Felcsútra. Igényét Mátyásnak egy 1482. évi adománylevelére alapította, mellyel a Csepelszigeti Csút-ot a pálosoknak adományozta. Ez ugyan nem volt azonos Felcsúttal, hisz láttuk, Mátyás korában ott szó sem esett a pálosok igényéről.

27 A pálosok igényéről először 1666-ból szerzünk tudomást, amikor a budai Musztafa aga, mint Felcsút török iszpájája és örökös földesura a pápai pálos vikáriushoz intézett levelében nem tesz észrevételt az ellen, hogy a pálosok Felcsút magyar földesuraságát megszerezzék. A falu lakosságát egyrészt a helybeli nemesektől féltette, másrészt Szegő János komáromi ispántól. E levél után meglepetés, hogy a következő évben már a felcsútiak „falustól" a pápai pálos vikáriussal kötött szerződésben elismerik a pálosok földesuraságát, és magukat az ő jobbágyaiknak vallva vállalják, hogy évente 8 Ft-ot fizetnek a pálosoknak, amíg a földesúrnak másként nem tetszik. Kicsit gyanús, hogy az oklevél hangoztatja, „minden vasazás, tömlöcöztetés. kárvallás nélkül alkudtak meg" a szerzettel. De ha kényszerítették is a falu nevében eljárt Rácz Jánost és Nagy Gergelyt, a szolgabíró és esküdtje által előttemezett szerződés

28 érvényes volt, és sok időre elzárta a felcsútiak jogának érvényesítését. Hiába került Komárom megye 1648. évi portális összeírásába, hogy ,,nobiles proprietari et inquilini" de Feölseő Csuth, (azaz a felcsúti birtokos nemesek és zsellérek több más falu lakosaival együtt évi 80 Ft-ot fizetnek,

20 hiába újította meg Lipót császár 1668-ban a Rudolf király és Ernő főherceg által adott protekcionálist.

30 A felszabadító háború, Buda és Székesfehérvár ostroma viharaiban Felcsút lakói, kénytelenek voltak elhagyni falujukat és máshol meghúzódni, Érdy András fia János — Barkó leányági unokája — a hagyomány szerint 7 évi török rabságot is szenvedett —a Felcsútra visszatérni kívánók az immár Pestre áthelyezett pálos rezidencia kemény ellenállásával találták magukat szemben. A felcsúti nemesek Komárom megye törvényszéke előtt indított perben nem tudták azt az állításukat igazolni, hogy Felcsút az ő nemesi birtokuk volt. A pálos prior a fenti jobbágyi alávetéssel, bizonyított, és a felcsútiak nevében eljáró Érdy János kénytelen volt a pálosok jogát elismerni, és az évi 8 forint úrbéri tartozás megfizetését újból megígérni, sőt ezen felül tized fizetését is vállalni. Az 1693. június 27-i egyezség súlyát az is növeli, hogy azt Pest megye alispánja láttamozta. A pálosok mindjárt 1694-ben Felcsútot 3 évre bérbe adták Balogh Jánosnak és Sajnovics Mátyás Győr megyei jegyzőnek. A bérösszeg már évi 15 Ft volt, tehát jelentékenyen meghaladta az egy évvel korábban Érdy által a falu nevében vállalt évi. 8 Ft-ot. Ez nyilván arra mutat, hogy az egyezség után az úrbéri szolgáltatást mindjárt jelentékenyen felemelték.

31 A hagyomány arról is tud — alkalmasint a valóságnak megfelelően — hogy ezt az egyezséget nem erőszak nélkül csikarták ki a felcsútiaktól. Közben azonban Becsei Péter, Érdy András és Erdélyi András felcsúti nemesek bemutatták nemességük igazolását. Kérelmükre 1694. február 10én Esterházy Pál nádor protekciónál is levelet ad részükre, Fejér megyéhez címezve. 1695. július 16-án pedig Erdélyi András és Érdy András részére új adomány (nova donatio), Sajnovics Mátyás részére pedig adománylevelet adott az egész Felcsút prédiumra, melynek még alig vannak lakosai.

32 Erről a magyar kancellária 1696. március 8-án értesítette a pesti pálos rendház priorját és felhívta jogainak bizonyítására. De akkorra már a ná-