Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)

Községtörténeti tanulmányok - Kállay István: Fehérvárcsurgó

Isztimér, Magyaralmás és Sőréd, mint tagközségek. A közgyűlés kimondta, hogy vállalja a megyei törvényhatósági bizottság által megállapított arány szerint a községre háruló terheket, „de a körállatorvos részére szükséges lakást ez idő szerint biztosítani nem fogja, az állatorvos köteles magának lakást szerezni".

307 Az 1929. májusi közgyűlés foglalkozott a körállatorvosi költségekhez való hozzájárulással. Kimondta, hogy a központ Fehérvárcsurgó legyen; a fizetéshez való hozzájárulás az adóalap arányában történjék (így Fehérvárcsurgó 16,5%-kal járult volna hozzá); a választó községek minden ezer lakos után két tagot, minden további 500 lakos után szintén két tagot küldjenek a választásra (Fehérvárcsurgó így hat tagot küldött). A választás Nagy Lajos állatorvosra esett. Fuvarátalányt ismételt kérésére sem szavaztak meg, „mivel a székhely területén természetbeni fuvar sem illeti meg". Végül azonban az alispán rendeletére 1932-ben mégis 680 P évi fuvarátalányt szavaztak meg neki is.

308 Az 1922. októberi közgyűlés a szegények menhelyéül a pásztorház hátsó részét jelölte ki; rendbe hozatta és a rászorulók rendelkezésére bocsátotta. 1927—1928-ban gróf Károlyi József né egy nagyobbszabású szegényotthont akart a községben létesíteni. Az 1928. júliusi községi közgyűlés kimondta, hogy ehhez és a fenntartáshoz évi 800 P-vel járul hozzá, valamint az évente befolyó, a szegényalapot illető díjakat is erre a célra fordítja. Az ügyet tárgyaló közgyűlésen azonban ,,kissé súlyosabb" ellenzéki hangok is hallatszottak, amiért a gróf az ajánlatát visszavonta.

309 A képviselőtestület 1920 márciusában 3000 K-t szavazott meg az erdélyi akcióra. Ugyanabban az évben 300 K-t a Vakokat Gyámolító Egyesületnek, 500 K-t a helyben létesítendő olvasókörnek. 1921-ben a község adakozott a Szent György kórház megsegítésére (1000 K), az Országos Gyermekmentő Akciónak (12 000 K), 1923-ban a martonvásári árvaháznak (1 q rozs árát), 1924-ben Bia, Páty és Torbágy viharkárosultjainak (1 millió K), a Nemzeti Szövetségnek (50 000 K), Pap Váry Elemérné síremlékére (100 000 K), 1925-ben az Országos Gyermekszanatóriumnak (100 000 K), a Gyermekvédő Ligának (50 000 K), az Országos Járványkórház Egyesület internátusának (10 arany K) és a vakoknak (30 arany K). 1926-ban a Hadimúzeum által kibocsátott sorsjegyek közül egy 50 000 K értékűt vett meg a nagyközség.

310 1923-ban utasították az éjjeliőröket, hogy minél gyakrabban ellenőrizzék a cigányokat, nincsenek-e náluk idegenek. Ha ilyet találtak, a Bodajkról kért karhatalommal távolították el a községből. A cigányok a telkesgazdák libalegelőjén laktak. 1927-ben a képviselőtestület elhatározta, hogy községi területre telepíti át őket; erre a vágóhídtól délre, a patak melletti területet jelölték ki, ahol számukra teljesen ingyen 1000 négyszögöl földet adtak, amelyet drótkerítéssel vettek körül. A cigányok vásár- és ünnepnap az istentisztelet ideje alatt koldultak. 1930-tól kezdve ezt csak szombati napokon engedték meg nekik.

311 Az 1937. évi alispáni bizalmas jelentés szerint Fehérvárcsurgó színmagyar község, ahol egyke kezdődik. A gróf Károlyi István-féle birtok akadályozza a község fejlődését. „Jó fajtájú nép, amely földéhséggel van megáldva." A jelentés megjegyzi, hogy az uradalom gyakran tart sommásokat.

312