Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)

Községtörténeti tanulmányok - Kállay István: Fehérvárcsurgó

„a gróf, mint a község földesura, nem fogja a vadállományt a nagyobb bevétel kedvéért kiirtani". Az uradalomnak egyébként saját vadaskertje is volt, szép muflon- és síkszarvas-állománnyal. Az egykorú feljegyzés szerint a muflonok szarvképződése igen erős és acélos.

2

'" 1933-ban a gróf halastavat akart létesíteni, ezért a Mór—bodakajtori vízből (amit Gát pataknak vagy Cinapataknak is neveztek) kért és kapott vízhasználati engedélyt. Öt kisebb halastó részére 56,3 kat. holdat terveztek. Az engedély szerint a tavakat minden év február—márciusában a tavaszi árvizek alkalmával tölthette meg, az igarpusztai vízierőmű duzzasztásának igénybevétele mellett. Felfrissítésére hetenként egyszer (szombat este 9—vasárnap este 9 óra között) kapott lehetőséget.

2

''

8 A kisgazdaságok 1931. évi holdankénti termésátlaga a következő: búza 2,50, rozs 2,50, tengeri 4,50 és burgonya 20,00 q. 1935-ben Fehérvárcsurgón 825 szarvasmarha, 123 ló, 1388 sertés, 3 juh, 5657 baromfi és 906 házinyúl volt. Az 1930-as években az Országos Mezőgazdasági Kiállításon gróf Károlyi József (majd István) uradalmának telivér szimentáli és magyar pirostarka tehenei díjat nyertek.

2

''

9 Az iparosok száma 1932-ben: asztalos 2, baromfikereskedő 1, bognár 3, borbély 1, cipész, csizmadia 6, férfiszabó 2, fűszerkereskedő 2, hentes 2, kaskötő 1, kádár 1, kocsmáros 3, kőműves 1, malombérlő 1, molnár 5, pék 1. A községben 2 cséplőgéptulajdonos volt. 1938-ban a járási ipartestület központja Mór lett, ide tartoztak a csurgói iparosok is.

250 Fontos szerepet játszottak Fehérvárcsurgó életében továbbra is a malmok. A felsőmalom bérletét még 1918-ban hat évre (évi 500 K-ért) Véber József kapta meg. 1919 novemberében az alsómalom bérletét Zahoia András molnár kapta évi 4300 K-ért. 1922-től a felsőmalmot Sper Domokos, a gajai alsómalmot 1923-tól Muszel Ödön bérelte (évi 60 q gabonáért). A községi malom zsilipjét 1923-ban 1,5 millió K-ért erős cementalappal csináltatták meg. 1925-ben az alsómalom tetejét eternit palával fedette be az elöljáróság.

2

"'

1 1937-ben négy vízikerék működött a községben. A tulajdonos ifj. Farkas Károly (Komálom és Fűzfásmalom), Krenn Sándor és a Sulák testvérek.

252 A Gaja melletti és egyéb utak fenntartása változatlan gondot jelentett a községnek. A megye az 1921—1922. évre a törvényhatósági utak átvezető szakaszainak javítása címén 15 286 K-t vetett ki a községre. Ezt az összeget az 1922 januári közgyűlés soknak találta és ezért a kereskedelmi minisztériumhoz fellebbezett. Arra hivatkoztak, hogy a községet meg sem kérdezték, meg sem hallgatták. A község minden évben 400—500 m"' kavicsot szokott kihordani a közutakra minimális termelési és fuvardíj ellenében. Méltánytalannak találják, hogy a megye a kavicskihordás m

;1-kénti árát 150 K-ban állapította meg, holott az átlagár öt évre visszamenőleg 40 K. Az ügy még 1923-ban sem zárult le: a közgyűlés egy újabb 6000 K-s kivetést azzal utasított el, hogy még az előző fellebbezés sem intéződött el. A Kútalja-feletti utat az uradalom hozottá rendbe. 1927-ben a sárgaföldvermek közötti utat hozatta rendbe a község. A völgy felőli részét feltöltötték, hogy a víz ne találjon utat a völgy felé. A veszélyes helyeken korlátokat emeltek, egyúttal a föld kitermelését engedélyhez kötötték. 1928-ban a törvényhatósági utak karbantartására kivetett 367 P hozzájárulást, valamint a közúti napszámokra fizetendő 180 P-t a községi köz-