Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Enying

hogy az egyházközségnek vagyona nem volt, és tagjai szegények, nem tudtak új tantermet építeni, hanem a tanító lemondott a díjlevele szerint neki járó állattartásról, és az istállót rendezték be második tanteremnek. Oda járt ezentúl az 1904-ben már 80—90 leánytanuló, míg a 90—100 fiú maradt a régi tanteremben. Persze az alkalmazott másodtanítónak lakás nem jutott. 1904-ben végre az iskolaszék elhatározta új iskola építését, két tanteremmel és két tanítólakással. A költségvetés szerint ennek felépítése 14 000, berendezése 2000 koronát kívánt. Az építésre már csak azért is szükség volt, mert a tanító nyugdíjba készült, és feltehető volt, hogy az új vezető tanító ismét igényelni fogja az állattartást, tehát a régi istállóra szüksége lehet. A népszaporodási statisztika alapján számítani kell arra, hogy hamarosan harmadik tanteremre is szükség lesz. A községnek nincs erre vagyona, az egyházközség tagjai is szegények, 100 családfő közül alig lehet 20-tól beszedni a tanító- és lelkésztartásra szükséges évi 20 koronát, a földesúr, gróf segítségét kérik. Csekonics diplomatikusan válaszolt. Felajánlotta ugyan az iskola céljára szükséges teliket, sőt, 5000 koronát is az építéshez, de egyben megjegyezte, hogy egyelőre elég volna egy tantermet és egy tanítólakást építeni, a tanulók fele és az egyik tanító maradjon a régi iskolában.

102 Azt kihagyta a számításból, hogy a beadvány szerint hamarosan harmadik tanteremre is szükség lesz. És az iskola legalább egyelőre így is maradt. A 32 m hosszú, 8 m széles, 12 ablakos, kétszobás tanítólakást, konyhát és kamrát is magában foglaló, 12 ablakos nagy iskolán kívül a kisebb iskola mindössze 7 m hosszú, 6 m széles, 2 ablakos épület volt.

103 Csak hosszabb küzdelem után sikerült új, nagyobb iskolaépületet létesíteni és harmadik tanítói állást szervezni. A helység társadalmi szervezetei közül már 1870-ben megalakult az úri kaszinó, az uradalmi tisztek és járási hivatalnokok egylete, 1877-ben az Iparos Olvasókör, majd a Polgári Olvasókör, a református nagygazdák szervezete, 1898-ban a Református Dalkör, majd a Katolikus Szociális Misszió Társulat és a Református Nőegylet, mindkettő jótékonysági célra, 1903-ban pedig az Általános Népkör a „csutkavágó" szegénység forradalmi hangulatú egylete.

104 önkéntes tűzoltó egylet nem volt, 1925-ben is csak 48 főből álló köteles tűzoltósága.

105 Az első világháború természetesen roppant vérveszteséget okozott Enyingnek is, és a lakosság bérből élő része, valamint a hadiözvegyek és hadiárvák, az agrárproletáriátus egy része a nyomorral is megismerkedett. Minthogy azonban itt jelentős ipari üzem, szervezett bérmunkásság nem volt, a napszámosok és a kisüzemek alkalmazottai pedig nemigen voltak egységes fellépésre szervezhetők, Enyingen az 1918. évi októberi forradalom, a nemzeti tanács megalakulása és a néptanáccsal való kísérletek nagyobb megrázkódást nem okozott, holott Veszprém megye nagyobb ipari üzemeivel rendelkező helységeiben, elsősorban Veszprémban, de Pápán és Devecseren is kezdettől fogva jelentékeny megmozdulások, a demokrácia kivívására irányuló törekvések voltak.

106 Nemzetőrség 1918 novemberében Enyingen is alakult, a nemzetőrök a községtől gabonaellátásban részesültek. 107 Később Forradalmi Tanács is alakult Enyingen, Szlávik Mihály el-