Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)

Községtörténeti tanulmányok - Záborszky Miklós: Érd

f Érd fejlődésére. Ennek oka az is lehet, hogy a községnek vasútállomása nincs még, a közlekedést a tárnoki vasútállomás biztosítja,

189 tehát nem egyszerű a fővárosba jutás, de Buda maga is az iparosodás kezdetén van, Pestre csak a Lánchídon lehet átjutni. Nincs különösebb hatása a másik (budapest—pécsi) vasútvonalnak sem eleinte, amelyik szintén a község területén halad át. (Bár igen ritka az olyan község, amelyiken két ennyire fontos vasútvonal halad át.) Természetesen később annál nagyobb mértékben hatnak a községre a vasútvonalak, mint majd látni fogjuk. Azt viszont, hogy egyelőre milyen kevés hatása van a vasútnak, jól mutatják a lakosság lélekszámának adatai.

190 Tehát 1900-ig a lakosság emelkedése legfeljebb a természetes szaporodást mutatja. 1900-tól 1910-ig már lényeges emelkedést mutat, de a fejlődést az első világháború megállítja. Azután megkezdődik az új fejlődés, és végül 1930-tól 41-ig válik rohamossá. A legfontosabb, amit meg kell állapítani, hogy a főváros hatása csak 1900-tól (tehát 40 évvel a vasút megépítése után!) kezd érvényesülni. Feltűnő az is, hogy 1863 és 1869 közt a lakosság a számadatok szerint fogy. Ennek oka az lehet, hogy 1863-ban még Diósd is a területéhez tartozott (ennek 1856-ban 689 lakosa volt.) Az igazi hatás 1920 és 30 közt éri a községet. Ez időben a természetes szaporodás csak 14,9%, a tényleges 40%, tehát a vándorlási különbözet már 25,5%. Ennek azonban sokszorosa az 1930—1941 közti felfutás. Ily módon a kapitalista korszak két fejlődési részre bontható Érden. Az első időben még úgy folyik az élet, mint országszerte más faluban, de a századforduló után egyre erősödik a főváros hatása, főleg 1920 után. Ekkor válik tömegméretűvé az a gyakorlat, hogy aki a fővárosban jut munkaalkalomhoz, a távolabbi vidékről Érdre költözik, mert ott olcsóbban jut lakáshoz és kevesebbet költ élelemre. Sajnos 1900-ig a lakosság foglalkozási arányaira csak következtetni tudunk, de feltétlenül uralkodó a mezőgazdasági népesség. A mezőgazdaságból élő népesség arányai természetesen 1900-tól csökkennek. 1900-ban 63,5%, 1910-ben 62,2%, 1920-ban 61%, 1930-ban 37,4%, 1941-ben 22,9% él mezőgazdaságból. Az arány állandóan csökken ugyan, de az első 20 évben ez a csökkenés minimális, és csak 1920-tól válik rohamossá. Ugyanakkor érdemes megfigyelni, hogy abszolút számban a mezőgazdasági népesség még lényeges növekedést is mutat, 2205-ről (1900-ban) 3004-re (1941), tehát 799 lélekkel (36,2%-kal), ami feltétlenül nagyobb, mint a természetes szaporodás, tehát szó sincs a mezőgazdasági népesség kihalásáról.

101 1863. 1869. 1880. 1890. 1900. 1910. 1920. 1930. 1941 3475 3050 3212 3368 3508 4017 4055 5693 13062