Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)

Községtörténeti tanulmányok - Záborszky Miklós: Érd

(Mint lejjebb látni fogjuk, már 1768-ban is 47 negyed telket számít az uradalom, függetlenül attól, hogy az urbárium szerint mennyi ezeknek száma.) Feltűnő, hogy 1722-ben ezt a számot messze meghaladja, (55) a telkek száma. 1761-ben ennél jóval kisebb (43 V 2 ) a telkek száma. Feltűnő az is, hogy 1722-ben 120, 1761-ben 91, 1768-ban újra 107 a jobbágycsaládok száma. Míg országszerte a település kora a XVIII. sz. első fele, addig Érden 1722-ben már stagnál a népesség, sőt ezután némileg fogy is. Ennek ma­gyarázatát ismét csak a mozgékony délszláv elemben láthatjuk, amely rendkívül könnyen hagyja ott a már meglévő lakhelyét ha terheit súlyos­nak találja, és ezt az 1722-es contractus sem tudta megakadályozni. Feltűnő, hogy ez a mozgékonyság a jobbágyságra is jellemző (pedig ez az elem ha már megtelepszik, nehezen szokta lakhelyét elhagyni), pedig ezt a törvények is akadályozták. Ami az egyéb elemet (zsellér, lakó, szolga) illeti, ezek összeírása mindig bizonytalan. Sokszor külön családként írnak össze olyanokat, akik máskor mint a háztulajdonos családja szerepelnek. Így a jelzett időben 1768-ban 107 telkes jobbágyot, 58 házas zsellért és 17 lakót írnak össze. 85 Tehát érdekes módon a zsellérek száma alig változik, a jobbágyoké még nő 6 év alatt. Még feltűnőbb, hogy ekkor a sessiok száma 71 */» (egy jobbágyra 0,66 telek jut). Mint feljebb láttuk, 1761-ben az egész telkes jobbágyok száma 9, 1768-ban 11 jobbágynak 15/8 sessioja van. 1768-ban 24 m. hold egy telek, 1761-ben és előtte a telek mértékét nem ismerjük, legfeljebb következtethetünk arra. Hogy az uradalom már ekkor a nagyobb (39 m. h.) szántós) telket tekinti egésznek, abból látszik egész világosan, hogy ebben az évben adót is csak 47 2 /s telekre vetnek ki. 86 (Tehát az urbárium elkészültéig az állami hatóságok sem vették észre, hogy a telkek sokkal nagyobbak az általában elismerteknél.) Hogy az 1768-ban jelzett 71 4 /s sessio azonos az uradalom által 47 körüli telekkel, annak további bizonyítékát az 1828-ban végzett fel­mérés és a jobbágyfelszabadítási per tárgyalásakor látni fogjuk. Az 1768. évi úrbérvizsgálati jegyzőkönyv szerint az egész falu 450 Ft cenzust fizet, mely összegből a földesúr 50 Ft-ot elenged. Természetbeni szolgáltatás (ajándék) évenként 70 itce vaj, 12 lúd 16 kacsa, 100 tyúk, 100 csirke, 1700 tojás. A falu a Duna mellett feküdt, az őrletés és a takarmány értékesítése akadályba nem ütközik. Legelőjük az uraság árendás juhászai­nak legeltetése miatt szűk. Tűzifát az uraságtól kapnak, épületfát nem. Szőlőjük van, bort Szent Mihály napjától Szent György napig mérhetnek. A Duna áradásai gyakran kárt okoznak. Az áradás 1768-ban négy házat, négy istállót és sok szegény ember szénáját vitte el. Egész telkes gazda 24 m. holdjába 119 pozsonyi mérő gabonát vet. (Ez fantasztikus mennyiség a kor viszonyai közt.) Egy mérőhold szántó­földbe rendszerint 2 p. mérő gabonát vetnek. Hogy ez hogyan történik, adatunk nincs rá (elképzelhető, hogy itt is összekeverik az uradalmi (35 m.

Next

/
Thumbnails
Contents