Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)

Községtörténeti tanulmányok - Záborszky Miklós: Érd

Mindössze egyetlen tanúvallomásban szerepel, hogy „a kuruc háborúkban Tárnokot és Érdet pusztán hagyták, a nagy ellenség miatt egy földesúr sem lakhatott e tájon".

57 Az adatokat összevéve valószínűnek kell tartani, hogy a lakosság legfeljebb átmenetileg hagyta el otthonát, hisz a kuruc idők után éppúgy délszláv a lakosság zöme, mint korábban, bár az is elképzelhető, hogy a rendkívül mozgékony rác elem egy másik csoportja került a faluba. A lakosság döntő többsége délszláv lehetett, a felszabadító háborúk után is arra utal, hogy 1696-ban teljesen „rácok" által lakottnak mondták,

08 ezt az „elemet" pedig még ekkor is rendkívül mozgékonynak mondják, akik lakhelyüket könnyen elhagyják.

59 Az 1715-ös összeírás alkalmával a lakosság teljesen délszláv családnevű. 1720-ban 3 magyar családnevű is akad köztük.

00 A délszlávokon kívül később a Szápáryak németeket is telepítettek be.

61 A békés idők bekövetkeztével Érd mint „védett hely" elveszti jelentőségét, ugyanakkor még messze vannak azok az idők, mikor a főváros vonzóköre hat rá. Buda és Pest még messzinek tűnik Érdtől (egy jó napi járóföld). Ugyanakkor továbbra is fontos útvonal mellett fekszik, és valószínűleg ez az oka, hogy a jobbágykor végéig mezővárosként emlegetik. Ha a háborús idők el is múltak, a szomszédos községek még sokszor vérre menő vitákat vívtak egymással, így 1716-ban Tétény falu földesura Száraz György panaszára a kiszálló szolgabíró megállapítja, hogy őt illeti meg az Érddel vitatott rét.

02 1719-ben pedig azt panaszolják a tétényiek, hogy az érdiek a határkövet tóba dobták, és fegyverrel törtek a tétényiekre.

63 Az 1720-as összeírás szerint — mint láttuk — a lakók száma az 1715. évihez képest lényegesen csökkent, 13 jobbágy és 11 zsellér lakik itt. (A jobbágyok száma csak 1-gyel csökkent.) Szántója viszont nőtt 590 p. m-re, rétje csaknem kétszeresére nő (39 kocsi), szőlője is háromszorosára nő, 54 kapás.

64 (Persze tudni kell azt is, hogy az országos összeírások adataiban igen gyakoriak a hibák, melyre még lejjebb kitérünk.) Ugyanakkor 1719-ben egy pontosabb földesúri összeírás is készült. E szerint évente fizet a helység az uraságnak 150 forintot és egy „tábla" földet kötelesek a földesúrnak megművelni, és háromszor megszántani és bevetni. Gabonából és halból kilencedet kell az uraságnak adni, ez három vagy négyszáz kereszt és 50 akó bor. Szántóföld és rét „semmi tartásban nincsen", mindenki ott szánt és vet, ahol akar. Mivel a rét és szántóföld elég, ezért elég 3—4 évenként bevetni, a közbeeső időben ugarban marad. A réten is mindenki annyit kaszál, amennyit akar. Szép a szőlőhegy bora, „Budai bornak igen javával vetekszik, sőt meg is haladná, ha jól bánnának vele, és ide való módon szűrnék, kit már „Budai némely uraimék practikálnak is". A szőlőkben más helységbeliek is rendelkeznek szőlővel. Legelője is elég, ahol a földesúr feles marhát tart. A Duna szigetén lehetne vízi tanyákat létesíteni, „de ezek az Istentellen gaz Rácz emberek mivel hátakon házak, semmivel sem gondolnak, hanem éjjel-nappal részegeskednek".