Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)

Községtörténeti tanulmányok - Záborszky Miklós: Érd

Ercsit szállták még, de később Perkátát is, Besnyőt és Érdet. Érden is az első megszállók délszláv katolikusok voltak, akiket 1751-ig megszakítás nélkül ferences rendi szerzetesek pásztoráltak, csak később telepedtek meg görögkeleti szerbek is.

31 Ezek valószínűleg áttértek később. A lakosság pusztulását és a falunak délszlávokkal való új betelepítését legjobban szemléltetik Károlynak az a két, valószínűleg hiteles adata, miszerint 1580-ban 26 (mind magyar nevű) család élt itt. 1696-ban 73 családnevet közöl, de ezek közt magyar elvétve akad, túlnyomórészt délszlávok.

32 Egy tanúvallomás szerint (1632-ben) a rácság már régebben „meghódult" Sárkány érdi földesúrnak, s mintegy 30 érdi rác tanúskodására is hivatkoznak ekkor.

33 Ebből a tanúvallomásból számunkra az fontos, hogy a délszlávoknak ekkor már nagyobb csoportja él Érden. Mint közismert, a délszláv nyelvek közül a horvát és szerb igen közelállnak egymáshoz. Az is közismert, hogy egy-egy kisebb nyelvi közösségnek (egy vagy néhány falunyi), mely az eredeti nagyobb közösségtől elszakadt, nyelvében torzulások lépnek fel. Ez lehetett az oka annak, hogy az érdi délszláv nyelvcsoport később maga sem tudta, milyen nyelven beszél. Mint láttuk, eleinte rácnak (szerbnek) nevezték őket. 1864-ben a jegyző (nyilván népi hiedelmekre támaszkodva) így ír a lakosság eredetéről: „Midőn ÍV. Béla király a tatárok által pusztán hagyott országba viszszajőve Ragusából, őtet igen számos és hű dalmatiai nagyok kísérték, kiknek hűségét megjutalmazandó Buda környékén több területet jelelt ki számukra, melyhez Érd is tartozott, később Zsigmond magyar király idejében Amuráth (sic) török szultán Brankovics György rác despotát legyőzvén, ennek boszniai, szeremi és szerbiai tartományaiból számos menekülők telepedtek meg Magyarországban; ekkor a Szerémségből menekülő illírekből népesíttetett meg Érd községe, mely nép máig is vallásra nézve római katolikus és saját illír nyelvét megtartotta.

3

'

1 Tehát származási helyét sem ismerte (pl. a XV. sz.-ban szerbek a Szerémségben még aligha éltek), beköltözésének okát és idejét is teljesen rosszul tudta. A délszláv lakosság számarányáról lejjebb még beszélünk, de érdekes megjegyezni, hogy 1900-tól 1920-ig ez a népcsoport sem horvátnak, sem szerbnek, hanem illírnek nevezte magát.

35 (A község horvát, illetve szerb anyanyelvű lakossága a népszámlálások szerint minimális.) Ez azért is feltűnő, mert illírnek, mint közismert a nacionalista horvátok nevezték magukat (a Napóleon által létesített „illír" államra emlékezve, de inkább Gáj és Kukuljevic által 1830 táján terjesztett horvát nemzeti eszmék jegyében). A XX. sz. elején így teljesen érthetetlennek tűnik, hogyan lehet valaki „illír" úgy, hogy sem nem horvát, sem nem szerb. Valószínűnek kell tartani, hogy a népcsoport a maga nyelvét valami külön, semmilyen máshoz nem tartozó nyelvnek tartotta. Az 1930. évi népszámoláskor viszont a sokác, bunyevác rovatban szerepel az érdi délszlávok legnagyobb része.

36 Hasonló módon illírnek nevezi a népcsoportot a község plébánosa 1874-ben?' A sokác, bunyevác név alatt a mai Magyarország déli részén, elsősorban Bácskában és Baranyában élő katolikus délszlávokat értették (1930 előtt a népszámláláskor ilyen rovat nincs!).