Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)

Községtörténeti tanulmányok - Erdős Ferenc: Etyek

romlottak, bérük alig haladta meg az évi 500 pengőt. A váli járás főszolgabírója a gazdasági cselédek és napszámosok helyzetét elemezve rámutatott: „...hangulatuk igen elkeseredett, az elkeseredettség ha erőt is kap, felforgat mindent."

19 Életkörülményeikben változás az 1930-as évek második felében következett be, de ekkor a szociális eredetű nehézségeket felváltotta a politikai ellentét, mert időközben a települést külterületi lakott helyként Etyek nagyközséghez csatolták. A politikai ellentét Bot túlnyomórészt magyar és Etyek zömében német nemzetiségű lakossága között lappangott, majd a II. világháború éveiben felerősödött. Bot kisközség közigazgatásában, lényegében a település históriájában is fordulópontot jelentett a közigazgatás egyszerűsítéséről, valamint a kisés nagyközségek pénzügyi egyensúlyának helyreállításáról szóló belügyminiszteri rendelet. Ekkor vetődött fel konkrét formában Bot kisközség Etyekhez csatolása. Az egyesítést az adminisztratív rendelkezések mellett az is indokolta, hogy 1872-től a körjegyzőség székhelye Etyek, itt látták el a közigazgatási feladatokat, az adóbefizetéseket, az egészségügyi szolgálatot, s a kisközség lakossága Etyeken vásárolta meg a közszükségleti cikkeket. 1927. március 31-én csatolták Bot kisközséget Etyekhez, s ugyanekkor lett az etyeki képviselő-testület tagja Lüley Rezső uradalmi intéző, Csallner Viktor uradalmi ellenőr, Izinger Antal uradalmi bognár és Negro Tibor uradalmi segédtiszt.

20 A település közigazgatási státuszában bekövetkezett változás azt eredményezte, hogy históriája szorosabban kapcsolódott a nagyközséghez, s a felszabadulást követően kibontakozó történelmi átalakulás sodrában a pusztai lakosság a földosztással egyénileg gazdálkodó kisparaszttá, majd a mezőgazdaság szocializálása során termelőszövetkezeti taggá lett. Ez utóbbi folyamat azt is eredményezte, hogy a felszabadulást követő első években még a puszta megtartotta népességét, s lakói csak fokozatosan települtek az anyaközségbe, illetve a fővárost övező falvakba. Napjainkban bontják Háromrózsa-puszta gazdasági épületeit és cselédházait. Lebontásra vár Bot-puszta is, amely már csak 1 személynek ad otthont. Csupán a restaurálásra váró műemlék templom jelzi majd az egykori település helyét. Jegyzetek 1 A székesfehérvári egyházmegye jubileumi névtára. Székesfehérvár 1977. 216. o. 2 OL Batthyány család levéltára (a továbbiakban Batthyány cs. lt.) Missiles. No. 9416 3 Uo. Missiles. No. 8244. 4 Uo. Missiles. No. 6717. 5 OL Sándor család levéltára (továbbiakban: Sándor cs. lt.) Fasc. 1. No. 10. 6 OL Batthyány cs. lt. Fasc. 92. No. 76. 7 Veszprémi Püspöki Levéltár. Canonica Visitatio. III. k. 213. p. és Székesfehérvári Püspöki Levéltár. Conscript. Paroch. No. 117. 8 OL Sándor cs. lt. Fasc. 2. No. 25. 9 Kállay István: Metternich kancellár magyarországi örökösei. In: A Dunántúl településtörténete IV. Veszprém 1982. 396. o. Magyar Életrajzi Lexikon (Főszerk: Kenyeres Ágnes) Bpest 1928. II. k. 570. o.