Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)

Községtörténeti tanulmányok - Erdős Ferenc: Etyek

zia) hozzájárulását, s a földbirtokos az uralkodó hozzájárulása fejében 5000 rajnai forinttal támogatta a kincstár háborús kiadásait. Gyors fejlődésnek indult a település, amelyet az építkezések bizonyítanak. Sorra emelték az uradalmi épületeiket és a majorsági zsellérek lakóházait. A XVIII. század utolsó harmadában a lakóépületek száma elérte a 10-et, a népességé pedig a 105-öt. Megkezdődött a román kori templom újjáépítése is. 1758-ban Sándor Mihály gróf azzal a kéréssel fordult Padányi Bíró Márton veszprémi püspökhöz, hogy engedélyezze a régi templom mellett egy — az Itáliából betelepítendő nazarénus szerzetesek részére —• kolostor építését. A templom és a hozzá kapcsolódó rendház építése 1766-ban befejeződött, s csakhamar nazarénus szerzetesek telepedtek meg. Közel 10 évig tevékenykedtek Bot-pusztán, amikor Mária Terézia a hazánkban működő nazarénus szerzeteseket kiparancsolta az országból. A Bot-pusztán letelepedett nazarénusok Itáliába tértek vissza.

8 A bot-pusztai uradalom birtokosai közül az 1805-ben született Sándor Móric gróf, a reformkor egyik kiemelkedő sportembere jelentős hírnévre tett szert. Lélegzetelállító lovasbravúrjaival méltán nyerte el az „ördöglovas" elnevezést, de felhívta magára a figyelmet azzal is, hogy feleségül vette Metternich kancellár leányát, Leontine Paulinet, s a házasságukból született Pauline Clementinet Metternich Richárd Clemens Lothar herceg vette feleségül. 1856-tól a földreform végrehajtásáig (1945) a Metternich —Sándor család tulajdona volt a terület.

9 Fényes Elek 1851-ben megjelent munkájában a. földek jó minőségét említi, a gazdasági cselédek létszáma meghaladta a 150 főt, 113 katolikus és 40 református élt a településen.

1

" A XIX. század második felében a lakosság létszáma az uradalom munkaerő-szükségletével egyenes arányban növekedett: 1857-ben 168 fő, 1869-ben 232 fő lakott az adóközség központjában, valamint Háromrózsa-pusztán, Űjmajorban és Richárd-majorban.

n Az uradalom gazdasági szervezete 9 művelési egységre tagolódott, nevezetesen: a boti és a vérti legelőgazdaságra, a boti gabonatermő gazdaságra, a lucernásra, a richard-majori gazdaságra, a háromrózsa-pusztai gazdaságra, a bolhahegyi gazdaságra, a Kummer- és Teller-nagypusztai gazdaságra. Ez utóbbi két gazdasági egységben még a háromnyomásos gazdálkodás rendszerében művelték a földeket, a fentebb említett 7 egységben már a váltógazdálkodásnak a földek minőségéhez alkalmazkodó rendszerét figyelhetjük meg. így a boti legelőgazdaság területét az első évben trágyázták és kapásnövényeket termeltek, a második évben zabbal vetették be, a harmadikban kaszálónak, a 4., 5., 6. és 7. esztendőben pedig legelőnek használták (innen a gazdasági egység jellegére utaló elnevezés), a 8. évben ugaron hagyták, majd feltörték, a 9. évben rozzsal, a 10.-ben zabbal vetették be. Hasonló rendszerben művelték a vérti legelőgazdaságot is, azzal a különbséggel, hogy ott a 8. évben rozzsal vetették be a területet, a 9. évben zabosbükkönyt vetettek, majd alászántották, a 10. évben búzát, a 11.-ben kapás- és a 12.-ben tavaszi növényt termeltek. A bolhahegyi gazdaság területének művelése megegyezett a boti legelőgazdaság művelésével, a richard-majori gazdaságé pedig a vérti legelőgazdaságéval. Megállapíthatjuk: a legelőgazdaságokat 10, illetve 12 éves forgásban művelték, a talajjavítást részben trágyázással, ugarolással és a pillangós takarmánynövények alászántásával biztosították, s búzát csakis