Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)

Községtörténeti tanulmányok - Erdős Ferenc: Etyek

szociális helyzetének felügyelete. Az elhatározást az a törekvés hatotta át, hogy a kormányzat rendszeresen tájékozódjék az ország — létszámát tekintve — legjelentősebb nemzetisége helyzetéről, s a német ajkú magyar állampolgárokat távol tartsa a pángermán mozgalomtól. Fejér megye főispánja, Nagy Pál, nem osztotta a minisztertanács koncepcióját, az eddig elszigetelten jelentkező nemzetiségi mozgalmak egységes szervezetbe tömörülésétől tartott. Bethlen Istvánhoz intézett levelében kissé elnagyolt képet festett helyzetükről. Azt fejtegette, hogy a „megye német községei már teljesen elmagyarosodtak. Az ifjabb generáció kizárólag magyarul beszél, s csupán az öregek tudnak még németül. Éppen ezért a nemzetiségi kérdés esetleges mesterséges felébresztésének elkerülése végett egyelőre szükségtelennek tartok bárminemű intézkedést". Végül arra kérte a miniszterelnököt, hogy Fejér megye ne tartozzék a kormánybiztosság hatáskörébe, mert itt a nemzetiségi kérdés már a múlté.

78 Nagy Pál véleménye mögött nem a tájékozatlanságot kell felfedeznünk, hiszen az 1920. évi népszámlálás megyei adatsorait a kormányzat helyi képviselője is ismerte. Jól tudta, hogy a törvényhatóság összlakosságának 11,6%-a német ajkú (Magyarország összlakosságának 6,9%-át tette ki a németség). Sokkal inkább tartott az alig elcsendesült nemzetiségi mozgalmak újabb feléledésétől. Etyeken a németség önrendelkezési joga kulturális téren, az anyanyelv használatában valósult meg a legeredményesebben. 1920 tavaszán az elöljáróság a hivatali nyelvhasználat kérdésében 7:5 arányban a magyar nyelv mellett döntött. Képviselő-testületi jegyzőkönyveket magyar és német nyelven szerkesztették, igaz, erről a határozatról két hónap múlva már „megfeledkeztek", 1920 júniusától csak magyar nyelven készültek a jegyzőkönyvek. 1923 őszén az iskolaszék tagjai ismételten felvetették a német nyelv használatát. Törekvésük nem járt sikerrel, mert a helyi „vezető emberek" igen erős ellenállása meghiúsította tervüket.

79 Alapvetően 1924 nyarán változott meg a magyarországi németek nemzetiségi mozgalma. Budapesten megalakult a Magyarországi Német Népművelődési Egylet (Ungarlandischer Deutsher Volksbildungsverein) azzal a céllal, hogy „minden politikától mentesen" a magyarországi németek kulturális érdekeit előmozdítva, népi sajátosságait, nyelvét, szokásait ápolja. Az MNNE vezetőségében a Fejér megyei német ajkúakat Einwachter József vértesacsai kovácsmester képviselte. A budapesti zászlóbontás után a megyében is megalakultak a Volksbildungsverein helyi csoportjai. A szervező munka azonban nem bizonyult zökkenőmentesnek. Időben is elhúzódott, 1926 és 1930 között alakultak meg az MNNE helyi csoportjai, amíg Vértesbogláron 1926. március 16-án jött létre az egylet, addig Száron 1929-ben, Pusztavámon 1930. november 15-én, Móron — a megyei németség központjában — csak 1930. november 16-án. Jelentős előkészületek után 1926. március 25-én jött létre a Magyarországi Német Népművelődési Egyesület Etyeki Fiókja. Megválasztották az egyesület helyi végrehajtó bizottságát; elnök, alelnök, pénztárnok, ellenőr, négy rendes és öt póttag látta el a feladatokat. Díszelnökké Fritzenschaft János esperes-plébánost választották. Az egyesület 99 fővel kezdte meg tevékenységét: 74 gazdálkodót (földműves), 14 iparost, 6 kereskedőt és borügynököt, 3 munkást és 2 ér-