Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)

Községtörténeti tanulmányok - Erdős Ferenc: Etyek

vettek igénybe, a telkek nagyságát 300, illetve 400 négyszögölben állapították meg. Földművesek 400, iparosok és tisztviselők 300 négyszögöles területhez jutottak. Körültekintően oldották meg a kisajátítást, ugyanis 27 hold kisbirtokosok tulajdonában volt. Nem a kártalanítás mellett döntöttek, hanem a kisajátított terület tulajdonosait az ödön-majori termelőszövetkezet területéből kárpótolták.

08 A szociális intézkedés végrehajtására már nem kerülhetett sor. A Tanácsköztársaság megdöntését követően félelem és rettegés lett úrrá a községben. Román megszálló egység — egy szakasz lovasság — érkezett Etyekre.''

1 Megkezdődött a proletárdiktatúra helyi vezetőinek üldözése. Letartóztatták Dauner János tanítót, Petruska Ferenc kőművest, Tóth GerÍ zly kocsmárost, Buzál János, Weisz Ferenc, Geszler Mihály, Winkler Mi • hály és Geng József napszámosokat, Bencze Mihály és Horváth József gazdasági cselédeket.'

0 A székesfehérvári ügyészség indított ellenük vizsgálatot, vádemelésre azonban egyikük esetében sem került sor. Szeptemberben illetve októberben valamennyien visszatértek Etyekre. Visszatért hivatalába az őszirózsás forradalom győzelme után elűzött Czanik István vezető jegyző, Teller Ferenc bíró, Spiesz József törvénybíró és az elöljáróság tagjai. Közhírré tették, hogy a „tanácshatalom" valamennyi rendeletét visszavonták és a kormányzat eltörölte a nincstelenek földigényjogosultságát is. 1919 őszén a kizsákmányoltak között napról napra nőtt a nyugtalanság; a gazdasági cselédek munkabérét csökkentették, gabonajárandóságukat családtagonként havonta 20 kg-ban állapították meg. Az élelmiszerárak maximálásával (1 q búza 200 korona, 1 q burgonya 100 korona, 1 kg marhahús 26 korona, a sertéshús kg-onként 30 korona) sem csökkent a feszültség. November elején már „általános zendüléstől" tartott az elöljáróság. Népgyűlést hívtak egybe a községi polgárőrség megalakítása érdekében, ami olaj volt a tűzre, mert a nagy számban megjelent ellátatlanok megrohanták az élelmiszerüzleteket. Nyíltan támadták a község vezetőit. Olyan vélemények hangzottak el, hogy „az elöljáróság csak rekvirál a nagyurak részére, a zsebjük tele van pénzzel, magukat (az elöljárókat) mind fel kellene akasztani, meg a nagyurakat, mind betyárokat.'"

1 A Bicskei Katonai Állomásparancsnokság helyszínre rendelt alakulata megfékezte a lakosságot. A községi elöljáróság a kisbirtokosok segítségével megszilárdította hatalmát. Támogatták gróf Károlyi József kormánybiztosfőispán vezetésével szerveződő legitimistákat és a Területvédő Liga helyi csoportját is megszervezték. A határozott jobbratolódást népgyűlésen „szentesítették", olyan határozatot fogadtattak el, amely hangsúlyozta, hogy a lakosság „a jövőben csakis a keresztény magyar nemzeti eszmét szolgálja."

72 Ezen szolgálatra szüksége is volt a helyi politikai erőknek, de a kormányzatnak is, mert az osztályellentétek országszerte fokozódtak. Helyi viszonylatban sem sikerült megtörni a munkások és földnélküliek szervezkedését. 1922 júliusában nagyobb mennyiségű röpcédulára és a szociáldemokrata pártba toborzó belépési nyilatkozatra bukkantak. A szervezők valamennyien Budapesten dolgozó helyi iparosok voltak, közülük 19 főt a csendőrség őrizetbe vett. Eljárás nem indult ellenük, s a fővárosi ügyészség azzal az utasítással helyezte őket szabadlábra, hogy kommunista érzelmük miatt rendszeres felügyelet alatt tartandók.'

:!