Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)

Községtörténeti tanulmányok - Erdős Ferenc: Etyek

hadbahívottak (620 fő) 24,2%-a esett el a harctereken, megközelítően pontos adatokat sem a sebesültekről, sem a hadifogságba esettekről nem ismerünk.

3

' A mind gyakoribbá váló rekvirálások, a közszükségleti cikkek hiánya, a község vezetőinek visszaélései feszült hangulatot teremtettek. A kereskedők felárral, magas haszonkulccsal értékesítették az alapvető élelmiszereket, a hadisegélyek kifizetése a bürokratikus eljárás következtében elhúzódott. Szálai József etyeki lakosnak a főispánhoz intézett levele rávilágít az elmondottakra: ,,A tarthatatlan szűk anyagi helyzetünk . . . bátorít alázatos kérésemre. Én, 58 éves apa és egy 49 éves munkaképtelen, hosszadalmas betegségben szenvedő feleség és egy 22 éves lány, igaz 2 és 1/4 kataszteres hold van birtokomban, fiaim támogatásuk által bírtam idáig megélni. A négy fiúgyermekem sorsa röviden. József mozgósításkor a harctérre került. 1914. október 21-én elesett az orosz fronton. András 1915. január 16-án vonult be katonai szolgálatra és ugyanaz év május 19-én elesett az orosz harctéren. Sándor 1915. május 15-én vonult be és a délnyugati harctéren teljesít szolgálatot. . . János 1915. október 15-én vonult be. 1916. március óta egy ideig az orosz fronton, később a román frontra került... A nagy hamisság miatt a jegyző és a főszolgabíró úr nem találtak érdemesnek (hadisegélyre). Napról napra fokozódó élelmicikkek drágulásával valósággal küzdenem kell a folyton növekvő éhnyomorral az életért."

58 1918 őszén általános elégedetlenség volt tapasztalható a községben, megnőtt a bizalmatlanság a helyi vezetőkkel szemben, amelyet csak fokozott a frontokról hazaözönlő katonák elégedetlensége. A világháború alatt egyre fokozódott a nincstelenek, a törpebirtokosok nyomora, a rendszeressé vált rekvirálások a középparaszti réteg megélhetését is fenyegették. Futótűzként terjedt el megyeszerte az őszirózsás forradalom győzelmének híre. Etyeken a nép lelkesedése hamarosan dühödt tombolásba torkollott. Ödön-majorban a sóskúti lakosok fosztogattak. A frontokról hazatért katonák álltak az elégedetlenek élére. November 2-án elűzték a vezető jegyzőt, majd 5-én a kora reggeli órákban a kereskedők kifosztására került sor. Tragikus események színhelye lett a község: a fosztogató tömeg megfékezésére kirendelt csendőrök közül egyet megöltek, s a lövöldözés során egy etyeki lakos is életét vesztette.

59 Csupán a Budapestről kivezényelt katonaság tudta a rendet helyreállítani. De csak fokozatosan javult a közbiztonság. Megbízható lakosokból megalakult a polgárőrség, amelynek tagjai a község belterületén az éjszakai órákban teljesítettek szolgálatot, míg a külterületi lakott helyeken rendszeres őrjáratokat szerveztek. Elősegítette a közrend és nyugalom helyreállítását a Magyar Nemzeti Tanács etyeki szervezetének megalakulása is. A testület- — a községi elöljárósággal egyetértésben — az élelmiszerellátás megszervezését tartotta elsődleges feladatának. Ugyanis a harcterekről hazatértekkel együtt az ellátatlanok száma meghaladta az 1930 főt. Gyors intézkedésük eredményesnek bizonyult: november végén 329 mázsa gabonát osztottak. A készletek biztosítása érdekében pedig Deutsch Gyula bérlőtől 100