Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)

Községtörténeti tanulmányok - Erdős Ferenc: Etyek

Felekezeti ellentétek 1763-ban osztották meg a lakosságot, jelentős összeütközésre kerül sor a református magyarok és a katolikus németek között. Koller János plébános (1752. november 5-én vette át az etyeki plébániát, elődje Fridi Mátyás 1752. áprilisában a weindorfi plébániára távozott) vezetésével a katolikusok megakadályozták, hogy az elhunyt református lelkészt, Sallai Mártont a felekezet szertartása szerint temessék el. Koller összegyűjtötte a katolikusokat, akik botokkal felfegyverkezve rárontottak a temetési menetre, többeket súlyosan megsebesítettek. A biai, pátyi, gyúrói és kajászószentpéteri prédikátorokat a temetési szertartástól eltiltotta, s a halottat a katolikus szertartás szerint temette el. Eltiltotta a reformáus felekezetet még a harangozástól is. Vizsgálatot tartott az ügyben a megyei törvényhatóság és a veszprémi egyházmegye is. Koller Jánost a veszprémi püspök elmozdította Etyekről. Mindez nem nyugtatta meg a község református lakosságát, ugyanis az eseményeket követően felgyorsult a magyar etnikum elköltözése. A zömében szabad költözésű jobbágyok a földesúri terhek kiegyenlítése után a reformátusok lakta Bia községbe települtek. A vallásgyakorlat megakadályozása bizonyult az alapvető oknak, hogy a magyar etnikum másfél évtized alatt jelentősen megcsappant. Amíg 1751-ben a magyar falurészen 53 jobbágycsalád élt, addig 1768-ban — a családnevek vizsgálata alapján — számuk 27-re csökkent.5 Ezzel a folyamattal magyarázható, hogy 1764-ben az uradalom az úrbéres földek felosztására kényszerült. Egységesen — a jobbágycsaládok gazdasági erejétől függően — 6/8 és 3/8 telkeket alakítottak ki. Németek települtek az elnéptelenedő magyar falurészbe, s ezzel megszűnt az egy település két falurésze közti különbség is. Egységes lett a terhek és szolgáltatások rendszere; az 1742. szeptember 1-én a német lakossággal megkötött szerződést az erősen megcsappant magyarokra is kiterjesztették. Robotkötelezettségük vizsgálata során arra a megállapításra jutottunk, hogy az uradalom szükségletei határozták meg a robot mértékét: ,,bé vett szokás szerént valamire kölletett az Uraságnak, elöl állottanak, és robotoltanak, de illendőképpen". Sok esetben a gabonaőrlés jelentett rendkívüli terheket, a helységben malom nem volt, illetve olyan bővizű patak nem szelte át a falu határát, amelyre patakmalmot lehetett volna építeni, ezért arra kényszerültek, hogy esős időszakban a sóskúti, gyúrói, vértpusztai és szentgyörgypusztai malmokban őröltessék gabonájukat, száraz évszakban pedig az ercsi, érdi, esztergomi és tatai malmokat keresték fel. Húsvéti ajándékkal tartoztak — a szokásos szolgáltatások mellett — a földesúrnak, nevezetesen: 4 récét, 8 kappant, 2 bárányt, 2 pulykát, 2 malacot, 100 tojást s ,,amikor megszerezhetik, 30 csirkét" szállítottak Komáromba. Nyári időszakban, nyolchetenként egy négylovas kocsit küldtek az uraság székhelyére, a kirendelt kocsi egy hétig (hetellő) szolgált Komáromban. Etyek már a XVIII. század közepén a budai kereskedelem vonzáskörzetébe tartozott, sem Komárom (az uradalom központja), sem Székesfehérvár (a megye központja) nem vetekedhetett a budai piac közelségével. A dunai kereskedelem pedig Érdre vonzotta az értékesítendő gabonát, bort és szarvasmarhát. Mária Terézia úrbéri pátense abból a szempontból jelentett pozitívumot, hogy egységesen szabályozta a földesúri szolgáltatásokat. Etyek esetében a robot maximálása szabott korlátott a feudális kizsákmányolásnak.