Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Enying

gyar holdnak felelt meg. A jobbágytelkekhez összesen 91 kaszás rét tartozott, ami egy fejlettebb állattenyésztéshez mérve, rendkívül kevés terület. Legtöbb jobbágy telekhez csak 1 kaszás rét tartozott. Az összeírok megállapítása szerint, 1 kaszás rét kb. másfél szekér szénát termelt. Legelőt a szomszédos pusztákon külön béreltek a földesúrtól, és ez elegendő is volt a jobbágyok állatai számára. Erdeje viszont nincs a falunak, tűzifát két mérföldről hoztak. A malom kőből épült, és a földesúr számára 25 forintot jövedelmezett, azaz valószínűleg ennyiért adták bérbe. A helybeli kocsma évi 16 Ft jövedelmet hozott a földesúrnak. Irtványok nem voltak. Ügy látszik, az igásállatok számához képest elegendő a föld. Az igásállatok számáról viszont ez az összeírás nem számolt be. A termőföld jó, egyköbölnyi vetőmag 4 köböl gabonát termett, ami az akkori mezőgazdasági technikához, a trágyázás hiányához arányítva elég jó termésnek mondható. A felsorolt nevek arra mutatnak, hogy a lakosok úgyszólván kivétel nélkül magyarok.

38 A következő évtizedek a békés fejlődés és erőteljes gazdasági gyarapodás jegyében teltek el, amit jelez egyfelől az uradalom lassanként kiépülő majorsági gazdálkodása is. Ez ugyan főleg állattartásból állt, de 1747-ben már az uradalmi állatállományból 79 szarvasmarha és 37 ló elhullásával számolnak el,

39 ami tekintélyes számból álló urasági gulyára és ménesre mutat, és úgy látszik, még inkább vállalkozói kezelésben volt. Még 1773-ban is a legnagyobb készpénzjövedelmet a György birkás által fizetett 800 és a felső birkás által fizetett 500 Ft jelentette, míg ugyanekkor a helybéli zsidó egész évi árendája csak 60 Ft-ot tett ki. Majorsági földmívelés még ekkor sem folyt, amit mutat e számadásban szereplő sok robotváltság.'

10 Tehát robotra igényt tartottak, de az uradalom megelégedett annak pénzbeli megváltásával, mert az uradalom gazdálkodása még nem igényelt sok munkát. 1777-ben készült összeírás szerint az allodiális földek 1200 pozsonyi mérő (600 magyar holdat) tettek ki, melyet három nyomásban műveltek. Ez időre felépült az urasági ház, melyről annyit tudunk, hogy kényelmes, megszállásra alkalmas, vele szemben egy jelentékeny nagyságú magtár is létesült.''

1 Ekkor tehát már majorsági földmívelés is folyt, ha nem is nagy mértékben. De gyarapodott a község is. 1755-ben katolikus és református papja is volt, mindkét vallásnak tanítója, akik a számtartóval, a birkásokkal és a vendégfogadóssal együtt minden úrbéri teher alól mentesek, míg a községi kovács, mészáros, az uraság gulyása, a harangozó és a zsidó, az úrbéri szolgálat nem minden terhe alól mentesek.

0 Ugyancsak fel van jegyezve az összeírásban Szép Pál és Szép János „nobilis hospes", azaz jobbágytelken. gazdálkodó nemes. 1773-ra az ipar erősödött, már csizmadia, lakatos és takács is van, akik azonban teljes jobbágyok, és telkük után fizetnek 10 Ft censust.

43 A protestáns prédikátort Bíró Márton, a harcias veszprémi püspök kiüldözte a faluból. A II. József-kori népszámlálás Enyingen csak 1 papot tüntet fel. 1766-ban pedig a Veszprém megyei protestáns iskolák felsorolásában Enying nem szerepelt/''* Enying fokozódó jövedelmezőségét mutatja, hogy 1760-ban Bíró Márton veszprémi püspök, a mezőkomáromi és enyingi tizedszedési jogát 475 Ft-ért, 1766-ban utóda Koller Ignác 500 Ft-ért adta bérbe Batthyány La-