Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. (Székesfehérvár, 1985)

Községtörténeti tanulmányok - Hetényi István: Ercsi

Ezt követően nagyszabású Eötvös emlékünnepséget rendeztek, meiyen a Magyar Tudományos Akadémia, a Kisfaludy Társaság, a Petőfi Társaság, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság, az Országos Gárdonyi Géza Irodalmi Társaság és az Eötvös Lóránd Fizikai Társaság képviselői is részt vettek. Képviseltette magát a Hadtörténeti Múzeum is.

107 Az ünnepségeket az akkor már 8600 lakosú községben tartották. A község külső képén a javuló életkörülmények megmutatkoztak. Fejlődött az ipar, elsősorban a cukorgyár. Még működtek a vízimalmok is a Dunán. Élénk volt az átkelőhely forgalma, és a nagy piacra igen sok gyümölcsöt, zöldségfélét hoztak eladásra Szigetújfaluból, még Tökölről is. Az iskolai oktatás helyzete kedvezőbb volt, mint más hasonló településeken. Ezt bizonyos fokig elősegítette a fokozatosan erősödő Eötvös-kultusz, is Két óvoda működött a községben. Egyik a zárdában, az Isteni Megváltó Leányai szerzetesrend apácáinak vezetésével. A másik zsúfolt, községi óvodát egy dajkával évtizedeken át Ghiczy Adél óvónő vezette. A római katholikus egyház egy fiú- és egy leányiskolát tartott fenn. A másvallásúak és az állami gondozott, lelenc gyerekek továbbra is a Kossuth utcai községi elemi népiskolába jártak. A cukorgyárban is működött egy négyosztályos elemi iskola. Varga Ferenc igazgató vezette. A Wimpffen uradalom négy pusztáján, Aggszentpéteren, Rácszentpéteren, Alsóbesnyőn és Felsőbesnyőn nem sokat változott az iskolai oktatás helyzete. Ezek az egy tanerős iskolák elhanyagolt épületekben, nyomorúságos körülmények között működtek. A tanítást összevont osztályokban végezték a tanyai, sok gonddal, bajjal küszködő, mostohasorsú pedagógusok. Ők valóban a nemzet napszámosai voltak. Viszonylag rendezett állapotok csak a sinatelepi és a cukorgyári iskolához tartozó gőböljárási iskolában voltak. Ez utóbbinál a grófi iskolával való rivalizálás révén javultak az oktató-nevelő munka tárgyi feltételei. De nemcsak ezért, hanem azért is, mert a gőböljárási iskolában egy ízigvérig gyermekszerető, modern gondolkodású, széleslátókörű pedagógus tevékenykedett, Hámori Lajos személyében. Sajnos csak kis körben ismert, jótollú poéta is volt. Ezt kevesen tudták róla. Pedig a sivár táj, a rideg emberek, az állatok és a pusztai élet kapott művészi kifejezést költeményeiben, amelyek A magyar ugar siratója című kötetében 1941-ben jelentek meg. A gyerekek akkor még palatáblára, palavesszővel írtak az első osztályban, spongyával törölték azt le. Később hegyes, vagy vágotthegyű, tintába mártott tollal rótták a sorokat, írták a kaligrafált, dőlt betűket. A legkisebbek babbal, vagy kukoricával számoltak. Gyakran előfordult, hogy az olajos padlójú tanterem sarkába térdeitették ki a rendetlenkedőket, és mindennapos fegyelmező eszköz volt a pálca. Ritkaságszámba ment, ha egy-egy pusztai gyerek fölvihette a középiskoláig és leérettségizhetett. A harmincas években, de később is tíz ujjon könnyen össze lehetett számolni azokat, akik középiskolában folytathatták tanulmányaikat. Többségük vonaton járt be Budapestre, jobbára felsőkereskedelmi iskolába. Elvétve akadtak, akik Székesfehérváron, a Hunyadi Mátyás Felsőkereskedelmi Iskolában, a Ciszterci Szent István Gimnáziumban, vagy az Ybl