Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Csabdi (Vasztély)

kodásnak már egy évszázados hagyományai voltak, nem szívesen hajlottak a kollektív gazdálkodásra. 1952-ben ugyan Tihanyi Lajos elnöklete alatt 22 tagból termelőszövetkezeti csoport alakult, de a szétszórt földeken nem tudtak kollektíven gazdálkodni, így 1955 októberében a járási tanács a csoport működési engedélyét megvonta. 1957 tavaszán Vásztélyon már megalapozottabb és okszerűbben gazdálkodó tsz alakult, a „Haladás", melynek elnöke Radovics István, agronómusa és könyvelője pedig Oláh István lett. 1959 márciusában, a nagy szervezési munka kezdetén Csabdin is megalakult 15 családból, 157 kh földdel, Peregovics József elnöklete alatt az „Űj barázda" Tsz. 1960-ban az egész község termelőszövetkezetivé alakult, ekkor az „Űj barázda" 106 családra, 117 tagra nőtt fel, mely 969 kh-n gazdálkodott. Ugyanekkor a vászélyi Haladásnak 74 tagja és 1140 kh-ja lett. 1962-ben a két tsz egyesült, és hozzájuk csatlakozott a Bicskéhez tartozó, Tükröspusztán alakult „Aranykalász" Tsz is, mely Csabdihoz közelebb feküdt, mint Bicskéhez. Az így egyesült tsz az „összetartás" nevet vette fel 216 taggal, 2733 kh-n gazdálkodott, amiből 1874 kh volt a szántó, és a vagyon értéke már az egyesüléskor 3 millió forintra rúgott. Ez a tsz, ha nem is nagy sebességgel, megindult a fejlődés útján. Gépbeszerzéseit, munkaegységének alakulását, terméseredményeit Fonod részletesen közli.

184 Ezt csak azzal kell kiegészítenünk, hogy a nagyüzemi gazdálkodás összes eredményei biztosításának érdekében ez a tsz is más falu tsz-ével egyesült, de ennek gazdálkodása már nem Csabdi központtal történik, fejlődése, gazdasági rendje csak egységesen mutatható be, de ez már nem Csabdi történetéhez tartozik. A mezőgazdaság gépesítése Csabdin jelentékeny munkaerőt szabadított fel. 1949-ben már megindult a lakosságnak az iparba áramlása. Ez fokozódott 1958—59-ben, de még tovább erősödött a tsz nagyüzemi fejlődésével és a gépesítéssel. Ennek hatása alatt mintegy 200-an elköltöztek a faluból és Vásztélyról, de az otthon maradók közül is az utak megjavításával, az autóbusz-közlekedés megindulásával és javulásával 1960-ban már 87, 1966-ben pedig 210 fő járt a faluból az iparba dolgozni.

185 Főleg Budapestre (57%) és Tatabányára, de Bicske fejlődésével egyre többen Bicskére is ingáznak. Befejezésül felsoroljuk itt a községnek részben igen régi dűlőneveit is.

186 1 Jancsár-berek (Gyarmat és Vásztély közt) 1745, diverticulumnak minősítve 1747, 1807, 1817. Janicsár-dűlő 1930 2 őrhegye (Mons) 1747 3 Bacsihalála (vallis,) 1747 4 Vékonyberek (diverticulum) 1747 5 Ritkásberek (vallis) 1747 6 Kapai ér (fluens) 1747 7 Vasztélypuszta, a nép nyelvén Kastély vagy Basztély, 1747, 1864, 1903. 1930 8 Vaszteli tisztás (locus calvus) 1759, Vászteli-erdő 1807 9 Sötét-völgy (vallis) 1759, Sötétt völgye 1817, Sötétvölgy (erdő) 1864 10 Etyeki fahordó út 1759 11 Kövesút 1759 12 Köves völgy 1759 13 Keskeny határ 1807 (erdő), 1808, 1864 14 Imre-berek 1807 (erdő), 1808. 1864 15 Méhes (erdő) 1807, 1808, 1930, Méhesi-dűlő 1864 16 Jancsár-erdő 1807 17 Gyarmati-erdő 1817