Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Csabdi (Vasztély)

Degré Alajos: CSABDI I. Csabái közvetlenül Bicske mellett, tőle északra fekvő község, 1 ame­lyet a Bach-korban szerveztek pusztából községgé. Területe 1675 ha (2911 kh), lakossága 1970-ben 921, házainak száma 265. Ebből a belte­rület 138 ha (240 kh), 708 lakossal és 201 házzal. A hozzátartozó Vász­télypuszta belterülete 29 ha (50 kh), 168 lakossal és 50 házzal. Van a községnek még 9 külterületi lakott helye, igaz összesen csak 14 házzal és 45 lakossal. Ezek egykori tanyák maradványai. 1966 óta közös tanácsú község. A közös tanács Bicskén székel. 2 A község történetét 1970-ben már kiadta az István király Múzeum, javarészt Fónoá Gyula kézirata és és jegyzetei alapján. Ö 24 évig volt Csabáin tanító, de később is buzgón gyűjtötte a falu történetére és nép­rajzára vonatkozó adatokat. 3 Terjedelme és kitűnő helyismeretei követ­keztében oly bőséges adatai vannak, hogy sokszor elegendő azokra utalni. Mégsem felesleges a község történetének e sorozatban való összefogla­lása, mert Fónoának nem mindig volt alkalma olyan történeti források­hoz nyúlni, amelyek a község története szempontjából nagyon is fonto­sak (pl. a Batthyány család levéltára, a Hadtörténeti Intézet Levéltára, a Párttörténeti Intézet Archívuma), amelyek történetkritikai megvilágí­tást is adnak Fónoá kitűnő adataihoz. Végül ő csak általában közölte forrásait, az egyes adatok kútfőjére nem mutatott rá. A helység útifalu település, a Gerecse déli peremén, e hegység és a Mezőfölá határán, a Szent Lászlóvize jobb partján, 169 m tengerszint feletti magasságban. Területe a déli Gerecséhez tartozó, rögösen felszab­dalt, hullámos, denudációs felszín. A község külterülete a harmad időszakban (óharmadban) a hegység belsejébe mélyen benyúló süllyedő medence része volt. A dolomit és mészkőrögök megsüllyedt tágas, óharmadkori medencét az oligocén és szarmata tenger homokos, agyagos, agyagmárgás, homokköves, mészköves üledékei töltötték ki. A pliocén időszakban területe már kiemelkedett szárazulat volt. A felső pannóniai beltenger a mai községhatár déli, dél­keleti peremén transzgredált. A puha homokos, agyagmárgás üledékekből épült harmadkori me­dencefelszínt fiatal szerkezeti mozgások, jégkorszaki szoliflukciós és suva­dásos tömegmozgások, valamint eróziós és deróziós folyamatok tették hullámos, denudációs felszínné. Aszimmetrikusan kibillent területét a Tarján patak és az Omlás patak egyesüléséből származó Szent László-víz

Next

/
Thumbnails
Contents