Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Cece (Hard, Menyőd)

kir. törvényszék 34 zsellér igény jogosultságát (az elismertek között jó néhány nemes is volt, így Rúzsa, Katz), és rendelte el a legelő illetőségnek két holdjával való kiegyenlítését.

224 A sok huzavona alig csökkentette a volt földesurak birtokállományát, akadályozta a szabályos úrbéres legelő kialakítását, de lassanként növelte a törpebirtokosok számát. Persze a jogvita során gondosan felmérették a vitás területeket, és e térképek egy része fennmaradt, ha nem is hiánytalanul.

225 * Persze a volt árendások többsége föld nélkül maradt. 1869-ben 308 éves mezőgazdasági cselédet és 976 napszámot írtak össze a faluban.

226 A napszámosok jó része törpebirtokos. Egy 1932-es kimutatás csak az ellátatlanokkal foglalkozik, és így a mezőgazdasági cselédeket nem tünteti fel, hisz azok az évi konvencióval el vannak látva, 445 „földmunkást" és 356 törpebirtokost említ,

227 tehát a fentinél kevesebbet, de a szám nyilván nem teljes. Az 1941. évi népszámlálás szerint, azonban a faluban 1441 mezőgazdasági kereső van. Közülük 242 az 5 holdon felüli birtokos, 211 az 5 holdon aluli törpebirtokos, tehát nincstelen cseléd és napszámos 988.

228 Ez 1869-hez képest, ha nem is jelentős, de emelkedést mutat, megmagyarázza a ceceiek állandó elégedetlenségét és földéhségét, ami a forradalmak idején megnyilvánult. Mert más munkaalkalom alig volt. A feudális korban minimális, ilyen nagy faluban nélkülözhetetlen kisipar alakult csak ki. 1791-ben mindössze 19 III. osztályú kézművesről és 7 kereskedőről tudnak.

229 1828-ban már 26 az iparűzők száma, de közülük 15 csak fél vagy éppen negyedévig dolgozik az iparában, így egészítve ki a téli hónapokban a nyári mezőgazdasági keresetét. Többek között valamennyi (7) takács. A 26 iparűző 13 iparágban dolgozik,

230 tehát csak a legszerényebb belső ellátást szolgálja. Igaz, ebben az összeírásban csak a nem nemes iparosok vannak feltüntetve, pedig mint láttuk, árendás nemes iparosok is voltak, nem tudjuk, milyen számban. Ehhez képest nagy haladás, hogy 1863-ban 83 iparosról és 14 kereskedőről tudnak, 19 iparágban. Közülük azonban 30 a takács, 6—6 kovács és kocsmáros, 7 szabó, a többi iparág ennél kisebb számban van képviselve.

231 Ehhez képest szinte nincs is haladás 1941-ig, amikor 117-en dolgoznak az iparban, 24-en az építőiparban, közülük 77 az önálló iparos és 18-an dolgoznak a kereskedelemben, szállításban és szolgáltatásban.

232 Számításba véve, hogy ekkor már néhányan eljárnak a faluból dolgozni pl. az építőiparban dolgozók többsége, ezen a téren a fejlődés 1863 óta minimális. Ennek ellenére aránylag jóval nagyobb adóval terhelték az iparosokat és kereskedőket, mint a földbirtokosokat. 1891-ben a falu földadója összesen 12 075, házadója 1385, kereseti adója pedig 4343 Ft-ot tett ki.

233 Ezen a helyzeten keveset enyhített, hogy Cecének 1875-ig évi két, az után három országos vására volt,

234 elég jelentékeny állatforgalommal. A falut, melyben 1869-ben a 498 magánépületből csak 30 volt a kőház, 379 a vert falú,

235 és amelynek fantasztikus építési rendezetlen-