Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Farkas Gábor: Előszállás

venni minden meggondolatlan reformnak, amely a nemzetre, a ciszterci rendre is csak veszélyt hozna. Az uradalom kormányzója is reálisan ítélte meg a húszas évek elején a gazdasági és társadalmi helyzetet. Az 1919—1920. évről készített gazdasági jelentést nehéz következtetéssel zárta le: ,,ha a józan elem győzelme révén meg is hagyatnék földbirtokunkból annyi, amennyiből mint szerzetesek szerényen megélhetnénk, kérdés; vajon elbírjuk-e majd az adók révén reánk háramló óriási terheket?".

72 1922-ben, még a nemzetgyűlési választások előtt a választási kerület képviselője, Hír György is sürgette a földbirtokreformot, illetve e téren az előrehaladást. Az uradalom egyelőre csak házhelyeket volt hajlandó juttatni. Jelentkeztek is az egész uradalom helységeiben mintegy 800-an, de ezt a számot a helyettes jószágkormányzó 614-re redukálta. Egy-egy házhelyet 600 négyszögölben határoztak meg. Pénzügyi lebonyolításával a Földhitelintézetet bízták meg, amely a földterület négyszögölét 2 kg búzában állapította meg.

73 A házhelyekre leadott összes terület ekkor 195 kat. hold volt. * A házhelyek kiosztásával az uradalom a földreformot lezártnak tekintette Előszálláson, pedig a „hegyek" lakói várták a földosztás kezdetét. Előszállás—Szőlőhegy földmunkásai már 1922-ben a reform elhúzódása miatt elkeseredettségükről adtak tanúbizonyságot. „Mindenből ki vagyunk zárva, befullad minden törekvés, sok száz ember ügyét sárba taposva hagyják." A daruhegyiek elégedetlensége ugyancsak kibontakozott 1922-ben, és a nemzetgyűlési választások alatt a politikai mozgalom meghatározója az agrárkérdés lett. A politikai mozgalmakat nem is tudta a hatóság ezután elfojtani. Előszálláson az agrármozgalom vezetői 1924 végén és 1925 elején szervezeti tömörülést kívántak létrehozni. Országszerte ekkoriban alakultak a földműves szövetségek, így Előszálláson is ezt a parasztszervezetet akarták egy népgyűlés keretében kimondani. A helyi agrármozgalom vezetői Sallai József, Soós Ferenc, Farkas János, Sebestyén János, Virág József a parasztgyűlés megtartására a sárbogárdi főszolgabírótól engedélyt kértek. A gyűlést 1925. január 25-én az öreghegyi iskolában kívánták lebonyolítani. Az engedélyt azonban a jószágkormányzó közbejöttére a főszolgabíró, majd az alispán is elutasította, és megtartását csak Drózdy Győző képviselő tudta a belügyminiszternél kieszközölni. Eszerint február 8-án, vasárnap szabad téren adtak engedélyt a népgyűlésre. E napon 250 elószállási földmunkás, kisbirtokos sietett a gyűlés színhelyére, de ugyanoda igyekezett még 60 gazdász is, akiknek nagyobb része dunaföldvári volt. A délután két órára meghirdetett gyűlésre budapesti kiküldött érkezett, akinek az lett volna a feladata, hogy a szövetség alapszabályait ismertesse, és a jelenlevők aláírják a belépési íveket. A gyűlést azonban^ a gazdászok szétverték, mert a földmunkások ott nyíltan a Tanácsköztársaság eszméinek követésére kaptak felszólítást. Az elószállási tömegből „éljen a kommunizmus, éljen Kun Béla" jelszavak hallatszottak, amire a gazdászok előrántották bekecseik alól a fokosokat és verekedést provokáltak. A tömeget megfélemlítették; s nem mert nyilatkozni az eset-