Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)
Községtörténeti tanulmányok - Farkas Gábor: Előszállás
dott át. Ekkor azonban spanyolnátha járvány lépett fel a vidéken, amely Előszálláson és a pusztákon különösen hevesnek tűnt. A munkabíró embereket ágynak vetette, az őszi munkákat szinte senki sem végezte. Az uradalmi kerületekben hetekig nem fogták igába az állatokat, míg az istállói etetéseket az éppen lábadozó cselédek végezték el. A pusztákon 1918 nyarától szabadságolt katonák nagyobb tömegben tartózkodtak, akik az uradalomban dolgoztak a szabadságidő alatt. 1918 október végén, november elején azonban a rend felbomlott. Még október 31-én önként elhagyta Előszállást az a 200 fős katonai munkásosztag, melyet ez év nyarán mezőgazdasági munkák végzésére irányítottak oda. A november elejei napokban pedig 220 szerb és orosz hadifogoly távozott el, és november 12-én vonatra ült a hadifoglyok utolsó csoportja is. Ezek olaszok voltak. Az uradalomból tehát november 12-ig 435 munkás távozott el. Igaz, közben megérkeztek a pusztára a katonák is, akiket nem szereltek le. A pusztákon katonai egyenruhákban, fegyveres egyének tartózkodtak, akik fenyegetően léptek fel a vagyonos polgárokkal szemben is. A katonák követelőzése elsősorban az uradalom ellen irányult. A kezelőtiszteket a katonák megfenyegették, azoktól élelmiszert követeltek. Közben rablásokat is követtek el, többek között Hercegfalván, azután a kerületi tisztilakásokban. Az uradalom kénytelen volt a rend fenntartása érdekében karhatalmat kérni. A katonai parancsnok néhány emberrel meg is érkezett, de az uradalomellenes megmozdulásoknak véget vetni nem tudtak. Erre példa a darumajoriak esete, akik éppen a katonaság és a kerületi intéző szeme láttára törték fel az uradalmi magtárt és vittek el onnan több mázsa terményt. A viszonyok akkor kezdtek el konszolidálódni, amikor az uradalom újra megkezdte a napszámmunkák kiadását, bár a munka feltételeit nem az uradalom, hanem maguk a földmunkások diktálták. Például kijelentették, hogy a kukoricát nyolcadrészért hajlandók letörni, a famunkákat pedig csak negyedrészért végzik el. Ugyanakkor a munkásoknak járó terményt az uradalom kötelessége volt a munkás házához szállítani. A kerületi tisztek a munkafeltételeket kénytelenek voltak elfogadni; aminek nehéz következményei lettek az uradalom számára. Az elószállási, a róbertvölgyi, a nagykarácsonyi, a ménesmajori, a hercegfalvi, a kisvenyimi kerületekben az igaerőt ezek a terményszállítások teljesen lekötötték a téli hónapokban. Az uradalom nem tudta elvégezni az őszi mélyszántást és a trágyahordás is tavaszra maradt. 1918 őszén a tervezett 6000 kat. hold őszi gabona helyett csak 5100 kat. holdat vetettek el. Láttuk, hogy az uradalom sorsa november közepétől a földmunkások, illetve azok képviselőinek kezében volt. 1918. december 8-án Előszálláson szocialista gyűlést tartottak. A budapesti küldött, Schlesinger Arnold tartott előadást, ahol kimondták a Szociáldemokrata Párt elószállási szervezetének megalakítását. A pártszervezet vezetői Stadler Mihály és Kovács János előszállásszőlőhegyi lakosok lettek, akik a forradalmi mozgalom élén álltak az 1918—1919. évi események idején is. Mindkét személyt 1919. április 14-én tanácstagnak választották meg, akik a hercegfalvi direktóriumban képviselték a szőlőhegyi lakosok érdekeit. Az uradalom igyekezett teljesíteni a szociális követeléseket. A földmunkások gazdasági követeléseit szinte maradéktalanul végre is hajtot-