Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Farkas Gábor: Előszállás

az egész uradalomban a hasonló lépésektől elrettentsék. A járási főszol­gabíró javaslatára a herczegfalvi csendőrőrs létszámát felemelték. A ka­kastollasan és feltűzött szuronnyal őrjáratot teljesítő csendőrök megjele­nése a pusztákon általános rémületet keltett. Az uradalom elérte célját. A következő évben, amikor szinte egész Kelet-Dunántúlon fellángolt az agrárszocialista mozgalom, az elószállási uradalomban a földmunkások némák maradtak, s nem csatlakoztak az aratósztrájkhoz. Csupán Her­czegj'alván volt 1898 tavaszán titkos mozgolódás, amely arra irányult, hogy az uradalom ne zárja ki őket az aratási munkákból és kösse meg velük a szerződéseket. A jószágkormányzó azonban e kérdésben hajtha­tatlan volt, s ebben az évben az uradalomban az előző évi sztrájkolok nem kaptak munkát. 1898-ban 600 aratómunkást szerződtettek az ország távoli vidékei­ről az uradalomba, és mindössze 70 helyi lakos kapott csak szerződést. 64 Az agrármozgalmak elnémítására, a cselédség megnyugtatására az uralkodó körök jutalmazási akcióba kezdtek. Előszálláson 1898 november közepén Pap Mihály 67 esztendős öregbéres, aki az apátsági uradalom­ban 53 éve (1845 óta) szolgált, azután Medve György 70 éves szérűskerti pásztor, aki ugyancsak évtizedek óta (1843) az uradalom konvenciós cse­lédje volt, némi pénzjutalomban részesültek, melyet a járási főszolga­bíró személyesen adott át nekik. Ezt az akciót két év múltán megismétel­ték. Ekkor a földmívelésügyi miniszter jutalmát adták át egy elószállási cselédnek (100 koronát), oklevéllel együtt. Az átadást ünnepélyes kere­tek közepette bonyolították le, melyen részt vettek az uradalom cselédjei, aratómunkásai és a szegődményesek képviselői. 65 A 19. század végén a fellendült gazdasági élet az írásbeliség széle­sebb körét igényelte. Ehhez megfelelő adminisztrációt szervezett a rend. Zircen felállították a gazdasági titkári intézményt, amely az apátsági ura­dalmak összes adminisztratív teendőit összefogta. Az apát megszervezte a gazdasági tanácsot, amely tulajdonképpen az apát gazdasági tanácsadó testülete lett. A gazdasági tanács tagja lett a zirci perjel, az alperjel, a zirci jószágkormányzó, a zirci gazdasági hivatal vezetője, a rendi számve­vő, a zirci erdőfelügyelő, az előszállás! jószágkormányzó, az elószállási számvevő, a szentgotthárdi jószágkormányzó és erdőfelügyelő. A gazda­sági tanácsnak külön jegyzője volt, aki a tanács üléséről jegyzőkönyvet vett fel. A gazdasági tanács létrehozása mellett az apát átszervezte a rendi gazdasági számvevőséget is. A gazdasági adminisztráció átszervezésével áttekinthetőbb lett a rendi gazdálkodás, és a jövedelmekről pontosabb kimutatások álltak az apát rendelkezésére. Ezekből az aktákból is tudjuk, hogy Előszálláson a 20. század első évtizedében újra az állattenyésztés fejlesztése állt előtérben. Kiderült, hogy a jövedelmek fokozása az állat­tenyésztés területén gyorsabb, mint a gabonatermesztésben. Ekkor a te­henészet, különösen a tejelő állatok nevelése lett eredményes, és nekilát­tak a sertéshizlalásnak is. Jó lehetőséget láttak a dohánytermelésben, majd felújították a elpusztult szőlőskerteket. A század elején a puszták fejlesztése is szóba került, néhány cselédházat modernizáltak, 66 de ko­rántsem azzal a célzattal, hogy valamennyit felújítsák. Erre ekkor a meg­novekedett rendi kiadások sem adtak volna módot. Egyébként a századelő agrárszocialista mozgalmai elkerülték az elő-

Next

/
Thumbnails
Contents