Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Farkas Gábor: Előszállás

vember végén, mert az uraság úgy vélte, hogy az asztali borszükséglet mellett az elószállási termés nem fedezné a kocsmák szükségletét, mert 1813-ban is 1228 akó bort, 41 akó pálinkát mértek ki. Az uradalom jól látta, hogy a kocsmákban kimért borából sok jövedelmet szerezhet. 1813. november 20-án az uradalmi kocsmákban kimérendő új bor árát iccénként 8 krajcárban állapította meg a direktora tus. A bor árát 1814. május 22-én felemelték. Ekkor 1 icce borért 15 krajcárt kellett fizetni a kocsmákban. Ez névértékben elég magas volt, hiszen az előző év őszén az óbornak 10 krajcár volt az ára/

12 1828-ban a falu határában 791 pozsonyi mérő nagyságú szőlőterület volt, melyet csak részben művelték az elószállási lakosok. Az összeírásból kiderül, hogy a szőlőbirtokosok közül 561 nem elószállási, hanem alsószentiváni, dunaföldvári, alapi vagy baracsi lakos volt. Az extraneusoknak nevezettek kis jövedelmű, jórészt zsellérsorsban élő emberek, akik az uradalomtól bérelték a szőlőterületet/'

3 Az erdőket nélkülöző uradalom Zircről és Sólyról tűzifát, épület- és szerszámfát kapott. 1814 január végén Sólyból Előszállásra 15 öl tűzifát, 30 db taligakereket, 60 db saráglás villát szállítottak, ősszel pedig Zircről 25 nyírfaseprűt, 12 kocsikereket, 335 db járomszeget, 7 talicskát, 10 kenyérsütőlapátot, nyáron pedig 140 szénagyűjtő villát, 2 szekér meszet, 670 dongát, 25 jármot küldtek az elószállási uradalomba.

44 Az erdő területét évente gyarapították. 1814 őszén és tavaszán facsemetéket (nyárfát és akácfát) ültettek el. Később nyírfákat is helyeztek el. Télen engedélyt adtak a lakosoknak, hogy a vadászkertben, a molnárrétben fűzfavesszőt szedhettek, melyet kosárfonásra használtak fel. A csőszök és cselédek putriban laktak. 1814. május 22-én kelt rendelkezés szerint június 12-ig meg kell vetni azt a téglamennyiséget, amely az elószállási csősz és cselédek putrilakásainak építésére szolgált.

45 Az apát Előszállást szólította fel több alkalommal, hogy soron kívül nyújtsanak segítséget a fehérvári és a zirci rendházaknak. 1814 január végén a zirci és a fehérvári rendházak szükségleteire élelmiszert, gabonát szállítottak. Zirc január 20-án 1 pozsonyi mérő köleskását; Fehérvár 6 pozsonyi mérő főzőlisztet, 12 pozsonyi mérő zsemlyelisztet, 6 pozsonyi mérő árpát kapott. 1815 húsvétja előtt másfél mázsa birkavajat és 4 szopós bárányt, 30 baromfit is küldtek. Ugyancsak az uradalom látta el a két rendházat a gazdasági felszereléssel, az épületek renoválásához szükséges anyagokkal. 1813. október 17-én Fehérvárra 15 ezer darab cserépzsindelyt, 84 kéve zsuppot, 160 porció szénát szállítottak, ők látták el a fehérvári kollégiumot is. 1813. november 1-ét követő egy év alatt a kollégium élelmiszerben, élő és leölt állatban, épületanyagban 1160 forint értékben kapott. 1813 október elején a fehérvári cisztercita klastrom olyan rossz állapotban volt, hogy sürgősen segíteni kellett rajta. A zirci apát az elószállási uradalmat szólította fel, hogy épületanyag helyszínre vitelével, szakemberekkel hozassa rendbe a klastromot. A kormányzó az elószállási majorépületekről szedette le a cserépzsindelyt, s ezt Fehérvárra szállították. A major épületeket a számtartó ezután fazsindellyel fedette be.

45 Az elószállási uradalmi gazdálkodás 1823 után kezdett különválni a zirci apátság többi birtokaitól. Villax Ferdinánd apát 1824 után tudatosan törekedett arra, hogy a rendnek legtöbb jövedelmet hozó birtoktest