Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Lakatos Ernő: Diósd

Ebben Károly Róbert király az erdélyi vajdának adományozza a fiúutód nélkül elhalt Berky Tamás alábbi birtokait: Berkit, Érdet, Sóskutat, a másik Érdet, Ebent, valamint Sasadot és Keszit. Ugyanakkor megemlíti, hogy Gyod birtokot azonban már korábban István visegrádi várnagynak adta. Ez az adományozás azonban vagy csak Diód egy részére vonatkozhatott, vagy érvénytelenítették, mert később az új birtokos nem szerepel Diód életében. A XIV. század elejéről van egy értékes forrásunk, amelyből a település nagyságára következtethetünk. A pápai tizedjegyzék, amely 1332 és 1337 között keletkezett, a budai főesperesség plébániái között felsorolja Gyodot, ennek Domonkos plébánosa négy garast fizet, akárcsak Torbágy vagy Perbál, viszont Érd csupán kettőt.

20 Rövid következtetésünk: ekkor Diód kétszer akkora lehetett, mint Érd. A következő ránk maradt oklevél több problémát vet fel. Rövid tartalma: István mester Pilis megye comese (ispánja) 1333. június 15-én Kalászi Lukács és Nyéky N. (?) szolgabírák közreműködésével ítéletet hozott a Diódy rokonság perében.

21 Diódy Fülöp perelte Diódy Sebestyén fiát, Jakabot. A per tárgya a diódi tétényi hegyen levő szőlő, amelyet Balázs felesége, Lilium asszony eladott Jakabnak. Űgy látszik a nemzetségi öröklés és a szerzett birtok fogalma került bírói megítélés alá. Ugyanakkor a pilisi ispán bírói ténykedéséből még nem szabad arra következtetünk, hogy Diód ekkor Pilis megyéhez tartozott volna, ugyanis nyolc év múlva a fent szereplő gyogi Sebestyén fia, Fülöp több nemes társával együtt tanú Pest és Pilis megyék 1341. április 26-án tartott közös közgyűlésén.

22 Visszatérve az előző oklevélre megállapíthatjuk, hogy Diódhoz tartozott a Tétényi hegy és hogy azon komoly szőlőművelés folyt, amely tulajdonjogi vitát váltott ki a nemzetség tagjai között. De a perből kiindulva nézetünk szerint a Diódy nemzetség tagjai a köznemesség szegényebb rétegei közé tartoztak. A pilisi comes ítélkezése már azért sem jelenthet megyebeli hovatartozást, mert 1337. szeptember 17-én keletkezett oklevélben Károly Róbert utasítja a budai káptalant, hogy Kuldó határjárását végezze el, amely részben Pest megyében, részben Fejér megyében fekszik.

23 Ha pedig még Kuldó is részben Pest megyéhez tartozik, akkor Diód hovatartozása nem lehet vita tárgya. A XIV. század közepén egy érdekes, eddig ismeretlen jelenségre figyelhetünk fel, és pedig a polgárság birtokszerzésére. Telmann budai polgár fiai nagybátyjuktól megkapták a Fejér megyei Szentkirályt, Erdősháza falu egy részét, valamint Tamás plébánostól és testvérétől a zálogba vett byoli birtokrészt 1338. december 6-án.

24 Tizenöt év múlva, 1353. április 20-án pedig Telmann budai bíró fia, Péter évi 12 márkáért a fehérvári keresztesek konventjétől megszerzi feudumként a Budához közel fekvő Gyoghon három jobbágytelküket és a Beruk nevű gyümölcsöst.

25 A század végén jpedig a Diódy nemzetség birtokszerzéséről hallunk, helyesebben az ősi birtok megőrzéséről. Klára asszony, János özvegye első férjétől jegyajándékként kapott gyoghi birtokrészt 1372. okt. 26án 100 Ft-ért eladja gyoghi Fülöp fia Gergelynek és Jakab fia Péternek.

26 Alig tíz év alatt a Diódy nemzetség egyes tagjai három oklevélben is szerepelnek királyi emberként a különböző birtokbeiktatásoknál, igy 1398. nov. 4-én Dyoghi Jakab fiai: Péter, Pál és Mihály,

27 1398. dec, 31-én Dyoghi Jakab fia Pál,

28 1401. jan. 28-án Dyodi Vid és Pál,

29 és ugyanebben az oklevélben 1401. febr. 1-i dátummal Dyodi Pál, majd