Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Cece (Hard, Menyőd)

Nincs nyoma annak, hogy a cecei lakosok ügyéiben a közbirtokos urak által közösen alakított úriszék járt volna el, holott akadt falu, amelyben az egytelkes kurialista nemesekből alakult közbirtokosság úriszéket tartott.

134 Természetesen nagyobb bűnügyekben, így állatlopási ügyekben, sőt állatbőr, pálinkafőző üst ellopása ügyében is a megyei törvényszék járt el, még ha a nemes nem is volt gyanúsított

135

, hisz a közbirtokosság pallosjogáról soha szó sem volt. De még olyan apró ügyekben is, mint hogy a nem nemes bérbeadó elvitt a szintén nem nemes felesbérlőtől még az osztozkodás előtt 2 kereszt gabonát, a vármegye érdemben tárgyalt, vizsgálatot tartott és egyesség létrehozását kísérelte meg.

136 Csak egy esetben utasította a panaszost az úriszékhez, amikor a panaszos a sógorától 2 ház értékét követelte, de a panaszlott nem Cecén, hanem Verebén lakott, és nyilván az ottani földesúr úriazéke volt a perre illetékes.

137 Egyébként még az olyan vizsgálatokkal is, mint mikor a vak, megrokkant nem nemes apa, fiának a katonaságtól való elbocsátását kérte, mert 3 kiskorú gyermekéről is kell gondoskodnia, a vármegye nem az úri közbirtokosságtól vagy a jobbágyi elöljáróságtól kért tájékoztatást, hanem erre is szolgabírót küldött ki.

138 VII. A feudális gazdálkodást Cecén jelentősen befolyásolta a falu határában a Sió és a Sárvíz folyása, melynek mocsaraiban roppant nádas volt.

139 Mária Terézia urbáriumának bevezetésekor ezt a nádast még a földesúr közbirtokosok, az árendás nemesek és a jobbágyrendűek közösen használták. Ez utóbbiak is szabadon hordhattak onnan nemcsak tüzelésre való nádat, de épületfedésre szükségest is. Csak ez utóbbiért kellett egy-egy napig az uraságok számára nádat „verni".

140 A XIX. század elejére azonban elhatárolták a nádas egyes részeit, egyes urak tiltották saját területükön a jobbágyoknak a nádvágást, amit azok persze nehéz szívvel vettek tudomásul, és sok panasz volt különösen Pécsy Istvánra, aki a már levágott nádat is erőszakosan elvette. A megye nem állt ki az erőszakos Pécsy mellett, de formálisan az árendásoknak és jobbágyoknak sem adott igazat, hanem igyekezett köztük egyességet létrehozni.

141 A nádasok közötti szabad vizeken nádból készített vejszével halásztak. Néhányan földesúri bérlőként élethivatásszerűen gyakorolták a halászatot, például Kis Mihály, Csóka István, Porteleki Gábor. A cecei halászoknak számos nézeteltérésük volt az egresiekkel, akik ugyané vizekre varsákat raktak.

142 A helységen fontos utak vezettek keresztül Székesfehérvárról Pécs, Paks, Földvár, sőt a somogyi részek felé is.

143 Ezen az úton jött például 1740-ben és 1758-ban a béke megkötésére, illetve tárgyalásra Bécsbe igyekvő török követség, igen népes kíséretével. Ezek Cecén meg is pihentek, szállást, előfogatot kaptak.

1433 A fontos utakra való tekintettel a Sárvizén és Sión igen forgalmas réve volt a közbirtokos uraknak, melyen állítólag évi 6000 szekér is megfordult. A réven állandó révészt (nauta) is tartottak.

144 A kisebb vizeken így több helyen a Sárvizén is a földes-