Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Csősz

tott régi helyébe emeltek. Erre az újjáépítésre szükség is volt, mert 1930-ig a házak minősége kevéssé javult. 1869-ben kő vagy tégla ház volt „ kő vagy tégla alapú vályog vagy vertfalú ház „ Vertfalú vagy vályogház „ Cserép- vagy palatetős „ Zsindelytetős „ Zsúpfedeles 14 1930-ban 44, 26 „ 141 154 „ 99 — 133 — 7 — „ 127

101 Kétségtelen, hogy a 6 évtized alatt a helyzet javult, a vert- vagy vályogfalú házak aránya 79 százalékról 35 százalékra apadt, de 1930-ban a házaknak még mindig majdnem a fele zsúpfedeles volt. Ez nem is lehetett másként, hisz Csősz a polgári gazdálkodás egész korában teljesen mezőgazdasági jellegű település maradt. Vasútállomástól messze volt, tehát a termények fuvarozása is nehéz, így valamely ipari munkahelyre bejárni lehetetlen volt, autóbuszközlekedést pedig csak a felszabadulás után kapott. Helyben munkaalkalmat nyújtó ipari vállalat nem létesült. 1869-ben volt 17 kisiparos (7 takács, 5 csizmadia, 2 kovács, 1—1 asztalos, bognár és kőműves), akikhez még egy kereskedő és kocsmáros járult.

102 1931-ben 12 kisiparos dolgozott. (5 kovács, 2 kerékgyártó, 1—1 asztalos, cipész, csizmadia, és mészáros), akikhez még 3 bércséplő, 3 kocsmáros és 3 vegyeskereskedő, meg a Hangya Szövetkezet járult.

103 A kisipar tehát a polgári gazdálkodás utolsó éveiben is csak akkora volt, amekkora nélkül egy falu nem lehetett meg. A mezőgazdasági művelés is egyoldalú, egyre inkább a szemtermelésre beállított volt, tehát arra a termelésre, amit a parasztság a feudalizmus végén már megszokott, amely a nagy idénymunkák (szántás, aratás, cséplés) kivételével kevés állandó munkát kívánt, és amelynek terményei a Habsburg Monarchia fennállása idején (1918-ig) piacra találtak, de nehézzé vált az értékesítésük 1918 után az új államokban, amelyek védővámokat alkalmaztak. A mezőgazdasági ágak művelési megoszlása így festett kataszteri holdakban: Év Szántó Kert Rét Szőlő Legelő Erdő Nádas Nem Ugar termő 1863 753 378

ÍM 1869 1036 — 644 — 141 — — — 105 1895 1275 57 297 3 92 1 45 13

106 1909 1308 44 275 19 69 3 1 109 í07 1935 1323 49 262 18 54 — 1 121 108 Tehát eleinte gyors ütemben, aztán lassabban, de folyvást növelték a szántóterületet. Stagnált az amúgy is csekély kert, nagyon erősen csökkent a rét és a legelő, ami pedig az állattartás számára kedvezőbb lett volna. Á feudális korban itt szőlőtermelés nem folyt, a filoxéra idején kipusztult 13 hold szőlő, utóbb valamennyi szőlőt mégis telepítettek. 1863-ban a szántóból 603 kh-nyi területen folyt szemtermelés, és csak 150 kataszteri holdon kapások (tengeri, burgonya) termelése.

109 1895ben a szántóból 489, a kertből 10, a rétből 88, a legelőből pedig 52 kh özvegy Lord Bertalanné 650 holdas birtokához tartozott, tehát a pa-