Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)
Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Csősz
delmek (például a kocsma) kezelése volt ,de közreműködött a helybeli nemesek egymás közötti elszámolásainak megejtésében ,osztályainak végrehajtásában is, bizonyítványokat is állított ki különböző eseményekről, tényekről. 75 Alkalmasint kisebb vétségek, például mezei kihágások és becsületsértés ügyében ítélkezett is ,legalábbis az ilyenekért kirótt pénzbírság behajtásáról még 1860 után is elszámolt. 76 Ha azonban verekedés is történt, eljárás céljából már a szolgabírónak jelentették az ügyet. 77 Vagyoni perekben sem járt el. Csekély jelentőségű vagyoni jogvitákat is a csőszi nemesek éppúgy, mint a nem nemesek, a megyei közgyűlésnek jelentették be, és a közgyűlés által kiküldött szolgabírák jártak el, még a zsidó kocsmabérlő által egyes közbirtokosoktól borvételár iránti követelések ügyében is. 78 A Márkus család és rokonai, a helység közbirtokosai reformátusok voltak, és úgy látszik, ügyeltek arra, hogy a közéjük beházasodó vagy egyébként betelepülő szegény nemesek is reformátusok legyenek. Így a betelepülés során Csősz református vallásúvá vált. Még akkor is, amikor a szántóföldi művelés elterjedésével egyre több napszámos és cselédmunkát vállaló hazátlan zsellér telepedett be, ezek többsége is református volt. Nemcsak uraik vallása után vallották magukat reformátusnak, hisz Nemeskéri Kiss Sándor a legnagyobb földbirtokos, katolikus volt. 79 II. József népszámlálásakor az 508 lélek közül csak!; 55 volt katolikus. 80 Ez az arány a későbbiekben is kevéssé változott. 1830-ban 670 református ,3 evangélikus, 105 katolikus és 28 izraelita 81 , 185*1-ben Fényes nem egészen pontos adatai szerint 700 református, 120 katolikus, és 20 izraelita 82 volt a faluban. A csőszi reformátusság már korán kért engedélyt arra, hogy harangtornyot építhessen, amit a megye engedélyezett is, de azzal a fenntartással, hogy a stóladíjat a reformátusok ezentúl is a nagylángi katolikus plébánosnak, mint illetékes parochusnak kell fizessék. 83 A veszprémi megyés püspök persze kevésbé volt türelmes, feljelentette a megyénél a csőszieket, hogy ünnepnapokon is mezei munkát végeznek, 84 a helytartótanács pedig még 1782-ben is erélyesen utasította el a csőszi reformátusok templomépítési kérelmét, azzal, az immár időszerűtlen indoklással, hogy Csősz nem artikuláris hely (azaz nincs felsorolva az 1681. évi törvényben protestáns egyházközség alakítására jogosult helységek között). Ezt kiegészítette azzal, hogy a csőszi reformátusok nincsenek a törvényben meghatározott számban,, a lakosság többsége pedig nem nemes. 85 Ennek az indoklásnak érdekes jelensége az, hogy törvénynek nevezi II. József türelmi rendeletét, és megkülönbözteti a reformátusokat rendi állás szerint, pedig a türelmi rendelet nem ebben a szellemben készült. A következő évben a helytartótanács mégis engedélyezte az oratórium építését, sőt harang használatát is. 86 A templom 1756-ra fel is épült, és református anyaegyházzá lett. 87 Lelkész is állandóan működött benne, bár kevés lelkész nevét ismerjük, így 1786-tól Bora Sámuelét, 1843-ból pedig Kóczán Lajosét. 88 Református iskolára az első utalás 1758-ból való, amikor a Márkus család Losoncról tanítót hozat. 1780-ban már megállapították az „oskola rektor"' javadalmát, melyért a községi jegyzői teendőket is el kellett lássa. A javadalom évi 15 Ft készpénz, 20 pozsonyi mérő búza, 4—4 ki-