Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Csősz

1754 Balogh 1, 1 Márkus 3, 3 Miklós 1. 1 1809 Balogh 2, 3 Faragó 1, 1 Horváth 2, 2 Kiss 1, 2 Kovács 1, 1 Molnár 1, 4 Mórocza 1, 3 Mányoki 1, 2 Márkus 4, 9 Szalay 2, 4 Szép 1, 1 Szüts 1, 1 Török 1, 1 Vörösmarty 2, 2 1818—21 Balogh 4, 11 Bán-Megyeri 2, 2 Cserna 1, 1 Faragó 1, 1 Horváth 2, 6 Huszár 1, 1 Kecskeméti 1, 3 Kovács 2, 3 Mányoki 2, 4 Márkus 6, 20 Miklós 1, 3 Molnár 3, 10 Mórocza 2, 5 Nagy 1, 1 Nemeskor! Kiss 1, 2 Szalay 6, 10 Szüts 2, 2 Vörös marti 2, 3 1828 1843 Balogh 8, 17 Balogh 13, 13 Bán-Megyeri 2, 2 Baditz 2, 2 Csajági 1, 7 Bán Megyeri 2, 2 Cserna 1, 2 Bordács 1, 1 Faragó 1, 4 Csajági 1, 6 Horváth 2, 6 Cserna 2, 2 Kovács 3, 3 Dezső 1, 2 Mányoki 2, 6 Faragó 3, 5 Márkus 8, 19 Horváth 5, 6 Mészöly 1, 1 Huszár 1, 4 Miklós 1, 3 Kiiss (Nemeskéri) Molnár 4, 18 1, 1 Mórocza 2, 5 Kóczán 1, 1 Nagy 1, 2 Kossá 1, 1 Nemeskéri Kiss Kovács 3, 4 1, 2 Márkus 13, 22 Odor 1, 1 Mányoki 3, 4 Szalay 7, 17 Mészöly 1, 1 Szép 1, 3 Miklós 1, 1 Szüts 1, 1 Molnár 6, 16 Török 1, 4 Mórocza 3, 5 Virág 1, 1 Nagy 1, 1 Vörös marti 2, 4 Odor 1, 2 Vörös marti 2, 4 Simon 1, 1 Szalay 10, 12 Szép 1,1 Szőke 1, 2 Szüts 1, 1 Tóth 1, 1 Török 2, 3 Végh 1, 1 Virágh 2, 2 Vörösmarti 3, 3 III. A Márkus leszármazók és Salomvári János jogutóda, Kiss Sándor — akit utóbb rendszeresen Nemeskéri Kissnek írtak — között állandóak voltak a határviták, utóbb a részjószágok elhatározása iránti viták, illetőleg a Kiss Sándort megillető hányadrész nagysága ügyében támadt nézeteltérések. 1776-ban a felek között megegyezés született. Elvileg a puszta 3/8-a Kissé, 5/8-a pedig a Márkus leszármazók közbirtokosságáé lett. Ez számos pernek végét vetette, de végrehajtása nem mindig ment simán, némelyik közbirtokos a maga érdekében sérelmesnek látta, úgy, hogy újabb és újabb bizottságot vagy szolgabírót és mérnököt küldtek ki a megállapodás végrehajtására, az elkülönített részek kijelölésére.

60 Így az elkülönítés egyes részletkérdéseiben új per keletkezett, az abban hozott ítéletben a közbirtokosok nem nyugodtak meg.

67 Az alsó és felső legelőn csak 1817-ben osztoztak meg, éspedig úgy, hogy a 136 842 öles (85,2 kh) alsó legelőből Kiss Sándor 16 905 ölet, (10,5 kh = 12,3%), a 606 140 öles (78,5 kh) felső legelőből csak 71 177 ölet (44,4 kh — 11,7%) kapott.

68 A legelőnek az általános birtokarányokkal meg nem egyező arányú megosztása arra mutat, hogy a közbirtokosság még ekkor is inkább állattartó volt, számára fontosabb volt a nagyobb legelő, amit Kiss részére a szántóföldileg művelhető terület növelésével egyenlített ki. Ez egyben arra is utal, hogy