Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos – Záborszky Miklós: Csór

meltek. Rozsot 1863-ban 208 hektáron, 1936-ban 237 hektáron (a szántóföldek 16%-án) termeltek. 1863-ban az átlagtermelés (mind a két növényből) 10 p. mérő volt (egy magyar holdon). 1901-ben a gazdáknál 10 q-ás az átlagtermés búzából és rozsból, az uradalmakban csak 5,50 q-ás búza, illetve 3,50 q-ás rozstermésről számolnak be. A telkesgazdák jobb eredményei annak köszönhetők, hogy nyárban 4-szer szántanak 1901-es adatok szerint.

196 Bár az adatok nagyon ellentmondanak egymásnak, mégis világosan látszik, hogy az uradalmak a gazdáknál sokkal rosszabbul gazdálkodtak, ezért a termésátlagok mindig rosszak voltak. A termelést sokszor sújtották csapások. Így 1905-ben tőzegégés történt 1898-ban jégeső elverte a határt.

197 A szőlő sokáig a község lakóinak egyik legfőbb jövedelmi forrása volt. Csór, a megye „szőlőövezetéhez" tartozik a feudális korban és még a zselléreknek is 86,61%-a rendelkezett szőlővel,

198 1863-ban 3200 akó bor terem és 40 olyan házaszsellér él, akinek csak szőlője van.

199 Még 1869-ben is 471 mh. volt a szőlő,

200 (ami mint fent láttuk, a határ kb. 5%-át jelenti). 1891ben adják ki a szabályrendeletet a szőlőkre. Ebből kitűnik, hogy a Baglyas és Belátó hegyeken volt a szőlők zöme éppúgy, mint a feudális korban. A szőlők felügyeletét hegymesterek végezték és pásztorok vigyáztak rá. A legtöbb büntetés pénzbeli volt. A szőlő bejárata kapukkal volt elzárva.

201 Ez egy termelési kor vége, mert a szőlők 1897-re kipusztultak.

202 1909-re egy részét sikerült újratelepíteni, de ez igen csekély volt. Az erdők száma — mint feljebb láttuk — jelentéktelen, már 1895-ben a 322 kh erdőből 229 a Szögyeny Marich, 47 a Schaffhauser, 45 a Sármai birtokhoz tartozott, 1931-ben pedig a 266 kh-ból 221 Somsich Józsefnéé, 45 kh Nedeczki Ferencé (tehát teljes egészében a nagybirtokhoz), de ez az erdő is csökkent.

203 A gyümölcstermelés is jelentéktelen.

204 1895. 1935. almafa 318 412 körtefa 355 413 cseresznye 734 413 meggyfa 1630 479 őszibarack 492 1128 kajszi 235 759 szilva 1726 1362 diófa 635 438 mandula 311 594 eper 905 285 1931-ben működött egy halastó rt. is, mely akkor évente 10 vagon halat szállított külföldre.

205 (Ez később, mint a Pappenheim uradalom része szerepel.) A földbirtokviszonyok sem változtak a korszakban lényegesen. Mint láttuk, a legelő nagy része az uradalmak kezében volt. 1935-ben 4269 kh volt a 3 nagy-, illetve középbirtokos kezén, tehát az összes földterület 59%-a. Arról is beszéltünk már, hogy a nagybirtokokon elsősorban állattenyésztés folyt, és a kisbirtokok terméseredményei általában jobbak voltak.