Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos – Záborszky Miklós: Csór

randiét) végzett, erről bizonyítványa is van. Tanít írást, olvasást, számvetést, vallástudományt, Magyarország rövid rajzolatját magyarul. Fizetése az egyháztól 16 pozsonyi mérő kétszeres, 1 öl fa, minden házaspártól 24 krajcár, ami összesen 40 váltó Ft-ra megy fel, és a gyermekek fizetnek évi 15 krajcárt, a kezdők és sillabizálók csak 12 krajcárt.

164 A falu kulturális jellemzéséhez tartozik a Mátyás király nevéhez fűzött anekdota a csóri csukáról, melynek nincs mája. Ezt Károly kifejezetten Mátyás királlyal kapcsolja össze, mert a király sokszor tartózkodott Várpalotán, így Csórott is megfordulhatott.

165 Az anekdota eredetére nem sikerült rábukkanni.

166 A faluban született 1805-ben Édes Gergely prédikátor fia, Édes Albert költő, műfordító, miskolci tanár majd lelkész, 1865—1868-ban országgyűlési képviselő, kinek számos könyve jelent meg.

167 IV. A község helyzete már az 1847-es évben súlyos volt. Ekkor 119 volt az ínségesek száma,

168 ami még a sárréti községek közt is igen soknak számított. Így nem csoda, hogy a 48-as események megmozgatták az egész falut. Már április 21-én jelenti a csóri uradalom, hogy a csóri bíró a község sertéseit behajtotta az uradalom erdejébe.

169 Május 1-én a megye bizottmányának tagjai közt szerepel Csajtai Ferenc és a falu jegyzője, valamint bírája.

170 Májusban a szőlősgazdák a szőlődézsma ügyében foglaltak igen határozottan állást: „Dézsmát csak vérrel adunk" jelentették ki.

171 Szeptember után a község jelentősége megnövekedett. Főúton helyezkedik el, azonkívül közel a megye székhelyéhez, így a gyakori hadműveletekben, beszállásolásokban több ízben vállal szerepet. Már szeptemberben Fehérvár erődítési munkái közben, a városban tárolt 250 q gabona egy részét ide helyezték át.

172 Szeptember végén bevonulnak a horvátok. A horvát sereg ellátására 1200 font kenyeret szállított Marich István uradalma (szeptember 28-án 608, majd 592 fontot.) November 15én pedig azt jelentik, hogy egy ökrös szekeret Pákozdig elhajtottak a menekülő horvátok.

173 1848. október 1-én (tehát a pákozdi csata után 2 nappal) a helyettes szolgabíró Csórról bocsátotta ki körlevelét, melyben elrendeli a helységek fokozottabb védelmét. Minden helységben nemzetőrök „éjjel-nappal" őrködjenek. Ha 10 főnél nagyobb csapat közeleg, a harangokat félre kell verni. Az intézkedés célja a „rablók megfékezése", de a „puskaporral takarékoskodni kell". A lakosok siessenek egymás segítségére.

174 Feltűnő, hogy még nem mer nyíltan a horvátok erőszakoskodásáról beszélni, de nyilván arról van szó. A diadalmas honvédsereg előnyomulása közben a lelkesedés olyan nagymértékűvé vált, hogy időnként csaknem humoros részletek kerültek a jelentésekbe. November 9-én pl. jelentik, hogy több ízben kísértek fogoly horvátokat a falun keresztül, és a diadalmas kísérő nemzetőrök néha olyan lövöldözésbe kezdenek, hogy a lakosság nyugalmát felzaklatták.

175 Sajnos, mint közismert, a Dunántúl rövidesen a császári csapatok kezébe került, de a parasztság nem nyugodott, így 1849. január 8-án Windischgrátz közli Horváth ezredessel, hogy Aka és Czur