Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos – Záborszky Miklós: Csór

népszámlálásában már 19 nemes szerepel, igaz nőkkel és gyermekekkel együtt. De még az 1809-ben összeírtak közül is Nagy Mihály annyira szegény volt, hogy egy darab szalonnát lopott a csóri kocsmában, és ebből támadt verekedés, ami miatt ellene a megyei ügyész büntető pert is indított.

129 Viszont Nedeczky több vármegye táblabírája, Marich pedig Fejér megye másodalispánja volt, tehát előkelő birtokos nemeseknek számítottak. 1818—21-ben a felsorolt családokon kívül Simon Györgyöt, Balogh Mihályt és Horváth Pétert is összeírták Csórott. Ezek azonban nem birtokosok voltak, hanem mint később kitűnik, jobbágytelken gazdálkodtak.

1

^ Ezután a nemesek száma gyorsan szaporodott. 1828-ban már 26 nemes férfit írtak össze. Köztük szerepel már Végh István a református prédikátor is. Űj családi név csak Tersztyánszky, Nagymagyari Kossá Imre urasági ispán és Áts István. Ezek nem jobbágytelken gazdálkodnak, de csak Tersztyánszky János özvegye és Áts birtokos nemes,

131 Kossá nyilván Marich Dávid István alkalmazottja, és csak uradalmi szolgálata köti ide. 1843-ban 22 felnőtt nemes férfit írtak itt össze, tehát számuk 1828hoz képest, valamivel csökkent. Pedig most már a katolikus plébánost is beírták a nemesek közé. Mégis 4 új családi név merült fel, Bende, Gersits, Cserna és Kósa. Gersits azonban uradalmi számtartó, nyilván nem birtokos, Cserna Mihály jobbágy telken gazdálkodik, Kósa József szabó, tehát szintén nem birtokos nemes. Űj birtokos nemes csak Bende Sándor és István. Viszont az 1828-ban összeírt Áts István itt már nem szerepel.

1328 Talán az ő birtokrészét vették meg Bendéék. Tehát Marichon és Nedeczkyn kívül öt-hat kisebb birtokú nemes család élt még Csórott. Ezek többnyire leányági leszármazók. Tersztyánszkyné is Nedeczky lány.

133 Volt ugyan 10 olyan nemes család, amely jobbágytelken gazdálkodott, de közülük is csak egy féltelkes, a többi nyolcadtelkes. Ezeknek azonban nemességükből csak annyi előnyük volt, hogy a megyei közgyűlésen szavaztak, és büntetőperben a megyei törvényszék elé tartoztak. Még állami adót is fizettek, legtöbbjük 29 dénárt, ezenkívül 22 dénár házi adót.

134 A jobbágytelken élők annyira szegények voltak, hogy egyikük fia Ráckeresztúron szolgált, azaz cselédkedett. Élt a faluban két cigány család is, de aránylag rendezett körülmények közt, házuk volt, és mindkettő kovács volt, bár az egyik hegedült is.

135 A XVIII. század végén a falu még a fejlődés állapotában van. Ezt mutatja a 18 zsidó lakos, valamint az is, hogy egy éven belül 19-en költöztek a faluba szolgálatvállalás céljából. De ugyanekkor már a kibontakozó földesúri majorsági gazdálkodás kétségtelen jelei is mutatkoznak, a falu lakosai közül 36 felnőtt és 9 tizenöt éven aluli férfi, valamint 15 felnőtt és 3 tizenöt éven aluli nő cseléd is él. A koldusok száma ll.

136 A XIX. század elején a már vázolt földesúri erőszakos birtokfoglalás a lakosság apadását idézte elő. Persze, nemcsak a helybeli földesurak gátolták a falu fejlődését. 1825-ben Csórról Kiskeszi felé vezető út létesítése érdekében Csór földesurai Marich és Nedeczky még áldozatot is vállaltak volna (10 öl széles közös csapás kihasítása, annak első felárkolása, az első három híd elkészítése), azzal a feltétellel, hogy az út továbbiakban való fenntartását a vármegye vállalja, de törekvésük és a megye közben-