Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos – Záborszky Miklós: Csór

nak (alkalmasint zálogbirtokos, s mint ilyen Rabbi és Vizkeleti jogutódja, Járgerné Gébek Franciskának pedig jogelődje) kellett volna fizessenek évi 50 Ft-ot. (Ez azonban csak kívánság volt, ennyit a 3 lakott jobbágytelek után nyilvánvalóan nem tudtak fizetni.) A török császár által követelt évi 15 Ft, a török földesúrnak pedig minden telek után járó évi 1 Ft. reális követelések voltak. Ezt nyilvánvalóan be is hajtották a lakosokon. Ugyancsak a török földesúrnak adtak évi 1 szekér szénát vagy fát, 1 pint vajat és tizedet.

69 Ez az összeírás azonban nem teljes. 1688-ban ugyanis már két malom is működött a faluban, amelyek jövedelmét a földesúri jogra igényt tartó Fehérváry Ádám 3 évre átengedte Pozsgai Györgynek ama 400 Ft kamata fejében, melyet nevezett jobbágytól kölcsönvett, hogy Csór felét zálogból kiválthassa. Ha Pozsgai harmadik malmot is építene, az abba fektetett költségét Fehérváry a birtok zálogból kiváltásakor megtéríti.

70 1696-ban, az újabb összeíráskor már 17 telkes jobbágy, 3 házas és 3 hazátlan zsellér volt a faluban, tehát a felszabadulás után 9 év alatt sokan költöztek be. Családi nevük: Tóth, Szurok, Faragó, Boskai, Deák, Csizmadia, Kovács, Balogh, Pap, Farkas Kaszek (Keszeg), Varga, Szárosz (nyilván Száraz), Horváth, Nemes, Törtei. A családi nevek mind mások mint 1511-ben, tehát a lakosság teljesen kicserélődött, bár az sincs kizárva, hogy némely családnak neve változott meg. A 20 úrbéresnek összesen 19 fia és 30 leánya van. Lovaik száma 14, (ez 8 jobbágyé), ökreiké 52 (ez 13 úrbéresé, de akad köztük olyan is, akinek 8 ökre van), teheneiké 40 (ez 18 úrbéresé), növendékmarhájuk 26 (13 családé), borjújuk 16, sertésük 40 (valamennyi úrbéresnek van, de egyiküknek 7), méhük 17 kassal. Fő terményük a búza, árpa, zab és köles. A falu tehát népes, jó anyagi viszonyok közt él, de roppant súlyos úrbéri szolgáltatást követeltek tőlük. A földbér (cenzus) minden egész telek után (összesen 12 egész és 3/4 telek van) évi 3 Ft, zselléré 50 dénár. Mind a jobbágy mind a zsellér évi 52 nap robotra köteles. A hazátlan zsellér évi 9 napi robotra. Van a faluban 3 egész és 3 fél puszta telek (amelynek lakott voltára még emlékeznek). Aki e lakatlan telkekhez tartozó földet megműveli, évi 1 ft 50 dénár cenzust fizet utánuk. A kocsma- és mészárszékjog a földesúré. A faluban levő 2 malom árendája évi 6 Ft. A lakosok terményeikből kilencedet is kötelesek adni. A faluhoz 60 hold erdő is tartozik, de csak tűzifát terem. A falu határában 1 negyed (Viertl) földesúri szőlő évi 15 Ft jövedelmet hoz a földesúrnak.

71 A falu tehát nagyobb részben újonnan települtekből állott, de gazdaságilag erős volt, erre állatállománya is mutat, viszont a kor viszonyaihoz képest, mikor a földesurak nagy kedvezményeket adtak az újonnan betelepülőknek, csak legyen aki megmunkálja a földet, aránytalanul súlyos úrbéri terheket róttak rá. De a földesúr által követelt úrbéri járandóságok és az állami adó nem az egész terhet jelentette a föld népének. Már 1695-ben jelentkezett egyházi tizedigényével a fehérvári prépost is. Feljelentette a budai kamarai adminisztrációnál Vánossy Lőrinc generális, székesfehérvári harmincadost is, mert az a prépost tudta nélkül beszedte és a várpalotai kapitánynak adta el a csóri tizedet. A prépost megparancsolta ugyan súlyos bírság terhével a csóri bírónak, hogy a jogtalanul beszedett tizedet szállíttassa vissza, de az erre képtelen volt. Felkéri a budai kamarai adminisztrációt, hogy a tizedet azonnal szállíttassa vissza. A palo-