Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos – Záborszky Miklós: Csór

telkest (Zabady Gergely özvegye és Keresztes Vitális halász), valamint egy zsellért (Szebek István) írtak össze. Ezek tizedet adnak minden veteményből (ez évben 7 kepét), továbbá minden kepe búza után 1 mérőt, ami 2 Ft 33 dénárt tesz ki. Zabuk nincs. Adnak viszont bortizedet, ami ez évben 4 akó volt 3 Ft 60 dénár értékben, és egy kas méhet, 50 dénár értékben. A halász minden héten konyhára való halat ad 3 Ft értékben. Már csak egy malom van, amit a törökök a maguk számára építtettek, ez után adnak a várba 8 mérőt, ami 2 Ft 66 dénár értékű, és amit a tiszttartó vesz át. Ezenkívül a vár építéséhez meszet égetnek és 10 szekérrel visznek a várba.

43 A puszta telkek száma 15. 1581-re ismét 5 egész és 3 feltelkes jobbágyra emelkedett a község lakosainak száma. Most már csak egyetlen családi név volt azonos (Keresztes) az 1511-ből ismertekkel. Ismét 5 malom működik, ebből kettőnek jövedelmét Megyessy Bálint tiszt húzza, egy-egy malomét Vody István, Szepesy Péter és Pálfy. De mindegyik malom után 5—5 Ft-ot fizetnek a töröknek. A csóriak szolgáltatásait emelték (pl. egy vágómarhát is kívánnak tőlük).

44 1586-ban megint 21-re emelkedett a csóri családfők száma: Chory Pál, Keresztes Vitális, Gyura Antal, Gyura Pál özvegye, Tymary András, Pecseny Jakab, Churbas András, Nagy Ferenc özvegye, Mohay János, György és Lukács, Myse Lőrinc, Veleghy Lőrinc, Éliás Balázs, Fias András, Sebeok István és Tamás, Tótth Mihály, Zabady Gergely és Molnár Ferenc.

45 De 1588-ban ezeket is 3 adózó portának számították, hisz a bírót karóba húzták a törökök.

46 II. A XVI. század végéig tehát Csór a töröknek is hódolt, török földesurának is fizetett, de földesúri jogot gyakorolt felette a várpalotai királyi várkapitány is, és a Csórról származó jövedelmet valamelyik tisztjének vagy várbeli katonájának juttatta az örökké elmaradt zsold helyett. 1593ban azonban Palota elesett, török kézre került. 1598-ban visszafoglalta ugyan Huszár Péter pápai várkapitány, de régi erődítményeit nem tudták helyreállítani, őrsége is csekély lehetett és rosszul fizetett, mert a következő évtizedekben sűrűn cserél gazdát. 1601-ben újra török kézen van, 1602-ben magyar a várkapitánya, és hiába követelte átadását a budai basa, de 1608-ban megint török őrsége van, viszont 1614-től 1620-ig Zichy Pál, királyi várkapitány parancsol benne. 1621-ben a nikolsburgi békében Bethlen Gábor kifejezetten lemondott Palotáról, mely 1628-ban megint török kézre került. Csak 1687-ben, Buda visszafoglalása után foglalta el ismét Eszterházy János. Palota tehát többé nem volt erős vár, a király sem tudta megerősíteni, ezért most már mint török kezén levő birtokot 1621-ben Cziráky Mózesnek, 1650-ben pedig Zichy János győri várkapitánynak adományozta a várhoz tartozó 35 faluval együtt.

47 A falut kézben tartó erős vár elgyengülését, majd török kézre kerülését természetesen Csór is megérezte. Az állandó katonai felvonulás, az ostromló magyar és török hadak kirabolták, majd elpusztították. 1617re a helység lakatlanná vált.

48 Hamarosan újra települt, 1623-ban fél porta, 1635-ben másfél porta, 1647-ben 1 porta után fizetett a magyaroknak adót.

49 Az állandósult török uralom alatt talán némileg összeszedte