Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Záborszky Miklós: Csákvár (Forna)

1880. 4969 1890. 4848 1900. 4795 1910. 4455 Ha összevetjük az adatokat az előző korral, megdöbbentő a korszak első négy évtizedének stabilitása, a két utolsó évtizedben pedig nem súlyos, de érezhető (8%-os) apadás. Tekintve, hogy természetes szaporodás a korszakban feltétlenül volt, így az előző korabeli állandó beszivárgással szemben, ebben a korban az állandó elszivárgás a jellemző, jóllehet, a korszak nagy, katasztrofális népmozgalma, a kivándorlás, legalábbis a hivatalos jelentések szerint, a községet elkerülte.

270 A megrekedésnek kétségtelenül egyik oka lehetett az időközben elvesztett mezővárosi kiváltság,

271 de nagyobb része lehetett annak, hogy északra Tatabánya, a megyeszékhely Székesfehérvár és főleg a szintén közel fekvő főváros rohamosan iparosodott, míg Csákváron csak helyi jelentőségű kisipar maradt. Nyilvánvalóan hátráltatta a fejlődést az is, hogy a XIX. század végén kiépített vasútvonalak elkerülték a községet, így a nyersanyagellátás bonyolultabb, a távoli vidékekre való kivitel szinte lehetetlen lett. Fő ok természetesen, mint falvaink legnagyobb részében, itt is az, hogy a nagybirtok szorításából nem tudott kitörni parasztságunk. A nemzetiségi megoszlásról első pontos felmérés 1850-ből való (nemzetiségi viszonyairól előzőleg főleg abból következtethetünk, hogy a családnevek között csak elvétve fordul elő nem magyar). 1850-ben:

272 magyar német zsidó cigány 4273 382 54 23 Tehát a lakosságnak kb. 90%-a magyar volt a statisztika szerint, de a zsidóknak is feltehetőleg magyar vagy német volt az anyanyelve, és később is az maradt. A község szociális helyzetére jellemző, hogy 1869-ben 633 magánépület közül sár- és vertfalü 538, 1878-ban zsúpfedelű 616, fazsindelyes 27, cserép- és pléhfedelű 78. Ami azt mutatja, hogy ha a lakóházak száma addig emelkedett is, minőségük alig-alig javult.

273 XVII. A Bach-rendszer idején természetesen a község legfőbb problémája sokáig az úrbéri elkülönítés volt. Már 1852-ben elkezdődnek az elkülönítési perek.

274 Végül az uraság elkeseredett küzdelem után mondott le a maradványföldekről. Hogy ezt nem jóindulatból tette, bizonyítja, hogy a végrehajtásból újabb per keletkezett. Végül a község lemondott az erdőkről, és így legalább 266 hold erdőt vesztett el, az uraság javára.

275 1861-ben azután a parasztok újabb reménnyel fordultak az alkotmányos megyei bírósághoz, kérve, orvosolja a parasztságot a végrehajtás során ért igazságtalanságokért. Egyezséggel fejeződik be az ügy. Közben a kiszálló mérnök munkája ellen felzúdult község elűzi őt, és újabb kiigazítási keresetet nyújtanak be az alispánhoz. A panaszok egy részét elutasítják, egy részét orvoslandónak ítélik.

276 Az 1859. évi egyezség szerint 10 hold legelő jár telkentként. (Eny-