Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Záborszky Miklós: Csákvár (Forna)

nemesi família, a Varjas.

230 Ez a família, mely Ráckevéról származott ide a „német háború idején" (így az 1683. évi hadjáratot értik), Ácsára költözik.

231 Ezután még 1727-ben sem írnak össze egyetlen nemesi családot sem.

232 1749-ben három jobbágy telken élő nemesről tudunk, taksái 1,50 dénár, illetve 2 dénár (Márkus István, Papp István, Szita Ádám).

233 A három közül kettő azonban vagy elvándorolt, kihalt, vagy nemességét nem tudta kellőképpen igazolni, mivel 1754-ben csak Szita Ádámot írják öszsze a nemesek közé.

234 1809-re 20-ra emelkedik a nemesi családok száma.

235 A nagyszámú nemesi családok azonban összesen hét famíliából származtak. Közülük a legnagyobb az időközben visszatérő Varjas, amelybe 12 család tartozik. A famíliák legnagyobb része különböző megyékből és községekből származik. így a Süttő Veszprémből, a Szőnyegi Tinódról és Pákozdról, a Hetyeiek Vas megyéből, a Szomorok pedig Komárom megyéből.

236 II. József korában 47 nemest írnak össze,

237 de 1821-ben ismét csak 21 a nemesi családok száma;

238 1828-ban a grófi család négy tagján kívül 45 nemest írnak össze.

239 A nagymértékű eltérés onnan származhat, hogy //. József korában és 1828-ban minden nemest, a kiskorúakat is nemcsak a háztartásokat írhatták össze. Hogy nem volt lényeges eltérés a nemesi családok számában 1821 és 1828 között, abból is látszik, hogy sem 1821ben, sem 1828-ban nem szerepelnek más családi nevek. Bár akad nemes az iparosok közt is,

240 a nemesek sajátos, külön szervezetben éltek. Az uradalomnak is érdeke volt a nemesítés, mert az adót nem fizető nemes bérlő gazdaságilag erősebb volt az adózónál, így biztosabban tudott az uradalomnak haszonbért fizetni. Az uradalom tehát maga is javasolt nemesítéseket több felé, ennek fejében rendszerint a földet bérlő kisnemesek függő viszonyban maradtak az uradalomtól: A nemes bérlők önálló nemesi községet alkottak, melyek szervezete formailag megegyezett a közbirtokos kisnemes községek szervezetével. A szervezet élén a nemesek hadnagya állt, feladata lényegében a községi bíróéval azonos. Fő feladata a mezővárossal, mely jobbágyrendű lakosokból állott, a kapcsolat tartása, a mezővároB nem úrbéri terheiben (pl.: templom, iskola fenntartása) való részvételének megtárgyalása a nemesekkel, de az uradalommal kötött szerződések által szabályozott szolgálatok és szolgáltatások végrehajtása is. Az uraság meg-megújuló fenyegetésekkel rettegtette az eladósodott nemeseket. Csákváron pl.: Varjas István megválasztásakor kikötötték, „hogy a méltóságos uraság bárminemű cselédje vagy fundusai megbírálásába ne avatkozzék".

241 Á gróf az uradalomban élő nemesi bérlők semmilyen megalázásától nem riadt vissza. 1842-ben Szomor Gergely, aki illetlenül megsértette az ispánt, bérelt telkét csak súlyos megszégyenítés árán tarthatta meg.

242 A nemesek többnyire az uradalmi allódiumból bérelt földön gazdálkodtak, de az is előfordult, hogy jobbágytelken éltek. így az 1828-as Összeírás szerint 2/8 session írnak össze nemeseket, 1846-ban hét nemes él jobbágytelken. (Ebből csak négynek volt 1836 előtt telke.)

243 A bizonytalan jogi helyzet 1848 után bosszulta meg magát. Már 1851ben elkezdődtek a perek, amikor 8 nemesi család, mint „jobbágyok" perlik az uraságot, erőszakkal elvett 4 1/2 jobbágytelek visszaszerzése iránt. Á bíróság az uragság érveit fogadja ql, ti., hogy a haszonbérleti szerződés értelmében a szerződés felbontására az uradalomnak joga volt, mert a